Major Veronika az új évben már a tokiói kvótáért száll szembe

Előbb nemzetközi, majd válogatóverseny és a vizsgaidőszak – meglehetősen mozgalmasan alakult az év vége Major Veronika számára. A BEFAG Keszthelyi Erdész LK futócéllövője és légpisztolyos sportolója persze sikerrel vette ezeket is, de nem kell csodálkozni rajta: olyan, mintha erre született volna. Mert tényleg sikeres.

- Meglepődött, hogy ismét az év női sportlövője lett? – kérdeztük Major Veronikát, aki persze a szokott szerénységgel válaszolt.

- Nagyon örülök neki, egyben óriási elismerésnek is tartom – mondta. – Junior korúként megkapni nem lehet nem örülni neki, és ha igaz, junior női sportlövő egymás után kétszer nem volt még sportága legjobbja idehaza.

- Mit jelent ez önnek, esetleg biztatást ad a munkához?

- Hogyne, hiszen 2018-ban már felnőtt korú versenyző leszek, vagyis a juniorok között már nem indulhatok. Ez mindenképpen új lesz számomra, de alig várom.

- És milyen volt 2017, ahogy Major Veronika látja...

- Mindenképpen nagyon eredményes és biztató a jövőre tekintve. Már nemcsak a junior címeket szereztem meg, hanem mind többet versenyeztem a felnőttek között és egyre jobbak az eredményeim. Februárban két Európa-bajnoki aranyat nyertem futócéllövészetben, és két csapatbronzot, légpisztollyal is Európa-bajnok lettem. Ezt követően Münchenben, felnőtt Világkupán sportpisztollyal nyolcadikként zártam, majd jött a junior vb. Ott a légpisztolyos csapattal junior világbajnokok lettünk, egyéniben és sportpisztollyal pedig ötödikként zártam. Volt még egy sportpisztolyos Eb Bakuban, egyéniben bronz, csapatban ezüstérmesek lettünk. Idehaza országos csúcsot lőttem sportpisztollyal és a néhány napja rendezett légpisztolyos válogatón szintén csúcsot lőttem.

- Hallgatni is sok, amit itt felsorolt. Hogyan csinálja?

- Nem tudom... – ez az a pont, amikor kissé elneveti magát, de gyorsan folytatja: – Kitartás, sok munka, céltudatosság és maximalizmus kell hozzá. Na és tehetség sem árt, hogyha van.

- Mennyiben érzi, hogy felfigyelnek ezekre az eredményekre?

- A sporttársaimon azt látom, hogy örülnek a sikereimnek, én pedig igyekszem úgy ünnepelni, hogy másoknak mindez ne essen rosszul. Méghozzá azért, mert ők a versenytársaim, vagy klubtársaim.

- Ne essen rosszul nekik, ha ön ünnepel...?

- Igen, mert nekem se esne jól, ha például nem sikerülne a versenyem, de a győztes mondjuk kárörvendően, vagy túl harsányan ünnepelné a maga sikerét. Ezért próbálok erre is figyelni.

- Egyébként megbecsülik ezeket az eredményeket a környezetében?

- Nehéz kérdés. A klubomban és a sportágon belül mindenképpen, a város vezetése annyiban, hogy évente, amikor Keszthelyen rendezik a sportdíjkiosztót, akkor én is díjazott vagyok. Szerintem a sportágunk nem kap akkora figyelmet, mint amit érdemelne és amit én is szeretnék. Remélem, ez is változik majd.

- Jövőre felnőtt lesz, ez lesz az első év, hogy a juniorok között már nem arathat sikereket. Mit szeretne elérni?

- Jönnek a Világkupa-versenyek, 2018-ban pedig Dél-Koreában rendezik a sportpisztoly és a futócéllövő világbajnokságot. Oda mindenképpen szeretnék kijutni. Lesznek válogatók, de szerintem jó esélyem van a részvételre. Ez a világbajnokság lesz egyébként az első olimpiai kvalifikációs viadal, itt már kvótát lehet szerezni.

- Nagy álom az olimpia, de Keszthelyről kijutni még szebb lenne?

- Nagy álom, s remélem, nem csak egy álom marad... Valóban, Keszthelyen tervezem az elkövetkező éveimet is, hiszen az idén kezdtem meg tanulmányaimat az egerszegi egészségügyi főiskolán, amit négy év múlva szeretnék sikeresen befejezni. Megterhelő kissé mindez, figyelni kell a tanrendre, miközben az edzések és a versenyek is folyamatosan jönnek. Nehéz, de ezt is meg lehet szokni.