"Művtöri óra 4." és könyvbemutató a zalaegerszegi Club Pop Up Underground-ban

Danyi Gábor (40) „Az írógép és az utazótáska - Szamizdat irodalom Magyarországon 1956-1989” című kötetét mutatta be az irodalomtörténész szerző az immár hagyományosan zsúfolásig telt zalaegerszegi PopUp Undergroundban. A jelen lévők közül többen a saját fiatalságuk bátorságát élték újra a hallottak nyomán.
Aki félig felnőtt fejjel érte meg idehaza a nyolcvanas éveket, és érdeklődése, környezete révén hallott a hivatalos kiadástól eltiltott, a szocialista rendszerrel szemben álló, ellenzékiként emlegetett szerzőkről, csoportokról, annak a kezébe kerülhetett például a 27 lapszámot megérő 1981-ben indult Beszélő című újság.  Járhatott 1981-től kedd esténként az állambiztonsági-rendőrségi inzultusok közepette is létező budapesti Rajk butikban, ahol megvásárolhatta Konrád György A városalapító regényének cenzúrázatlan kötetét, az Artpool Letter példányát, a Bibó-emlékkönyvet, az AB Független Kiadó könyveit. Mivel a kor még szövegközpontú kommunikáción alapult, a hatalom figyelmét nem kerülte el a „kilógó” írásokat.
Danyi Gábor, a Varsóban és Budapesten élő, dolgozó egyetemi tanár sokéves kutatásait összefoglaló, több mint 600 oldalas, a Kronosz Kiadónál tavaly megjelent könyve az első átfogó monográfiája a XX. századi magyar szamizdat irodalom történetének, kitekintéssel a Kelet-Európára.
A szamizdat nemhivatalosan, írógépen, korlátozott sokszorosítási eljárásokkal készült, alapvetően rendszerkritikus tartalmú, alternatív módon terjesztett kiadványok összességét jelenti.

A szó maga a hagyomány szerint  Nyikolaj Glazkov orosz költőtől származik. Glazkov az „önmaga számára, önmaga révén kiadva” jelentésben értelmezhető szót már az 1940-es években használta, adott magyarázatot Danyi Gábor a szó keletkezésére. Glazkov szerepelt Tarkovszkij Andrej Rubljov című ikonikus filmjébe kezdetleges hőlégballonon szállva a szabadságot élvező alakként.

Vlagyimir Bukovszkij orosz disszidens költőtől származik a szamizdat működését pontosan leíró meghatározás: „magam írom, magam sokszorosítom, magam terjesztem, magam ülöm le az érte járót.”
A Kelet-Európában és Magyarországon működött szamizdat létrejöttének történeti környezetét áttekintve Danyi Gábor szólt a hruscsovi időszakról, a prágai tavaszról, a helsinki folyamatról, a lengyel Szolidaritásról, a magyar 56-ról, végül a rendszerváltás adta új lehetőségekről. (Ekkor integrálódott a hivatalos kiadásokba a szamizdat.) Kiemelte az 1976-os Helsinki Nyilatkozatot, amit a Varsói Szerződés államai is aláírtak, így az emberi jogok, köztük a vallás, a szólás és gyülekezési jogok némileg érvényesíthetőbbnek tűntek a szocializmus keretei közt. Mindenesetre erre már hivatkozhattak az ellenzéki megmozdulások.
Danyi Gábor jelezte, a legkeményebb rákosista években is volt szamizdat, akkor főleg hitéleti témákat választottak.
A szamizdat szövegek előállítása írógépen történt, legelső sokszorosítása indigó használatával valósult meg. Jellemző a világ változására, hogy a rég eltűnt indigót alaposan elmagyarázta az előadó. Később a stencilgép, majd a fénymásolás volt a rendszerkritikus ellenzék segítségére. Létezett még az olvasóláncok által készített gépirati másolat, csekély hatókörrel.

A magyar szamizdat alkotói, szerzői, terjesztői közül Danyi Gábor kiemelte Szentjóbi Tamást, Maurer Dórát, Beke Lászlót, Ajtonyi Árpádot, Hap Bélát, Halász Pétert, Rajk Lászlót, Haraszti Miklóst, Kőszeg Ferencet, Demszky Gábort, Hodosán Rózát, Petri Györgyöt, Krassó Györgyöt, Galántai Györgyöt, Klaniczay Júliát, Háy Ágnest, akik - nem kis kockázatot vállalva - saját néven publikáltak, alkottak, terveztek, szerkesztettek.
 

A szamizdat jelenséget értelmezhetjük a cenzúra elleni fegyvernek, alternatív kommunikációs formának, ellenzéki életformának, illegális irodalomnak.
Mivel „művtöri” órára érkeztünk, hangsúlyt kaptak a szamizdat kiadványok képzőművészeti vonatkozásai. Magyarországon az 1960-as évek második felétől, a politikai szamizdatot megelőzve, számos kísérleti jellegű művészi periodika látott napvilágot a hivatalos könyv-és folyóirat-kiadás alternatívájaként. Köztük különleges helyet foglal el a Szétfolyóiratként emlegetett, 1972 közepén indult kezdeményezés, nem csupán az underground kommunikációs forma kísérleteként, de az egyik első magyar irodalmi-művészeti szamizdatként is számon tartják, mondta az irodalomtörténész. A szamizdat a neoavantgard irányzatok megjelenítésére is szolgált, ám a művészeti underground és a demokratikus ellenzék csoportjai eltérő stratégiai szándékaik okán nem fedték egymást teljesen, noha a képzőművészek terveztek lapfejeket, és részt vettek a sokszorosításban.