Olasz futuristák, a tészta és a rizs

Március 14-én este az olaszországi futurizmus volt a téma, amiről a vasi megyeszékhelyről érkezett Farkas Imre beszélt. Mivel az irányzat gasztronómiai vonatkozásokkal is bír, Baki Orsolya révén korabeli, azaz az 1920-30-as évek receptjei alapján készült rizsgolyót kóstolhatott a népes publikum. 

A szervező Tóth Norbert Ady Endre 1909-ben írt versét idézte: „Minden egész eltörött…”, mivel a sor eszmei rokonságot mutat az ebben az évben megjelent  Futurista Kiáltvánnyal, amit Marinetti jegyzett. Az olasz képzőművész és író életpályája során időnként túl közel került az akkori olasz politikához, amit Mussolini és pártja határozott meg. 

Gazdasági-társadalmi-művészeti összefüggések váltak világossá Farkas Imre szombathelyi képzőművész előadása révén. Itália ekkor perifériára sodródott, kikerült az európai gazdasági-szellemi fősodorból, hanyatló nemzet képét mutatta, főleg Angliához képest marginalizálódott, többezer éves ókori, középkori hagyományait, értékeit, kulturális szegmenseit az új nemzedék avittnak, ezért meghaladnivalónak vélte. „A városaink múzeumokká váltak”, le kell rombolni a múltat pidesztáltra emelő kulturális vallást, hangoztatták.

A gazdasági elszigeteltséget az 1935-ös etióp háború miatti nemzetközi szankciók sora és a liszt magas ára jelentősen erősítette. 

Ebben a helyzetben az olasz tészta fogyasztásának mérséklése, sőt, lenézése, ócsárolása lett az első számú politikai üzenet. A futurista konyha saját művészete eszközeivel szolgálta a társadalmi kényszerhelyzet megoldását, a „Tésztaellenes Kiáltvány” 1932-ben íródott. A világháború, a gazdasági világválság közepette és az olasz egyesítés után hetven évvel, 1932-ben az olasz futurista mozgalom költője, regényírója, kritikusa és alapítója, Marinetti az Anti-Pasta Manifesto-ban az olasz konyha szent étkétől, a tésztától akarta megfosztani honfitársait, úgy, hogy az ételt egyébként a művészet alapanyagának tekintette. No pasta!, hirdette a Milánóból indult mozgalma, „a tészta negativitást, lustaságot és a szenvedély hiányát okozza”, tette hozzá Marinetti, így fokozva: „Az emberek annak megfelelően gondolkodnak, cselekszenek és álmodnak, hogy mit esznek.”  

A sikertelen terv ellenére a futuristák sok tekintetben előremutató világképében a főzés és táplálkozás a jövőben felépülő új világ esztétikailag és etikailag is fontos tevékenységeként jelent meg. Futurista recept például az Örökkévaló Pisztráng. „A pisztrángot töltsük meg apróra vágott diófélékkel, süssük meg olívaolajban, majd borítsuk be nagyon vékony szelet borjúmájjal.”

De mi, ha nem a tészta?

Hát a rizs. A tészta helyett inkább az Olaszország északi részén termelt rizsre helyezték a hangsúlyt. Nem véletlen, hogy a futurizmus is ezekben az északi régiókban alakult ki. Rizst ettek a sportolók, rizsről szóltak a plakátok, rizsreceptek lepték el a könyvpiacot,  a rizsfogyasztás a testesztétika záloga lett. (Magyarország is kivette a részét, Karinthy Frigyes ironikus Forradalmi szakácskönyvet jegyez 1934-ben.)

A rizs különben finom. Hiteles a résztvevő, megéhező közönség véleménye, hiszen megkóstolhatta a „civilben”  vizuális pedagógus képzőművész Baki Orsolyának az előadás végére éppen elkészülő, csodás formájú porcelán és fém tálakban kínált rántott rizsgolyóit. Az egyik a hangzatos Adrianopolis bombázása nevezetet kapta, csakhogy meg ne feledkezzünk az olaszokról.