Költészet Napja Gellénházán

Országszerte zajlottak a változatos, kreatív, színes programok a Költészet Napja alkalmából. Nézzük, hogy zajlott József Attila születésnapja Gellénháza közösségében, ahol az esemény fő szervezőivel, a könyvtáros Madarász Lászlónéval, és a két éve funkcionáló, a nőklubból kinőtt, havonta összegyűlő, tíz tagú olvasókör vezetőjével, Óváriné Kalamár Judittal beszélgettünk.

Zaol.hu

- Van, hogy mindenki ugyanazt a könyvet olvassa, és irányított beszélgetés zajlik az adott műről, máskor témához kötődően, de különböző könyvet olvas mindenki. Ilyen volt például az ikonikus nőkről szóló programunk- kezdi Óváriné Kalamár Judit. - Ez esteben ki-ki a többiek érdeklődését felkeltő módon számolt be a saját olvasmányáról. Felmerült, hogy fel kellene eleveníteni az évekkel korábban, teadélutánnal egybekötött költészet napi programot, amit az önkormányzattal karöltve – általuk örömmel támogatva – most meg is valósítottunk. Megkaptuk a nagytermet, meghívók, plakátokat szerkesztésében, nyomtatásában segítettek, a résztvevők aprósüteménnyel, teával való megvendégelésére pénzügyi keretet kaptunk. Mintegy 80 fő vett részt a rendezvényünkön, közülük 36 fő mondott verset - óvodástól 84 éves korig! – három és fél órán keresztül. Figyeltünk arra, hogy ne legyen monoton, a helyi általános iskola Bájolók kamarakórusa működött közre a négy etapra bontott versmondás közben. Észre sem vettük, úgy futott az idő. Olyan csend volt, de nem a feszélyezettség, hanem az érdeklődés, a feszült figyelem csendje. Rendezvényünket az iskola tanulói készítette, paravánokra felrakott versillusztrációk színesítették. Elhangzott Hári Emma verse, aki községünk szülötte volt, és jelen volt kortársunk, Szabó Balázs, kötettel rendelkező költő – akinek elhangzott vallomása arról, hogy vitte krónikus betegsége a vers és kispróza írása felé. Első versét édesanyja tolmácsolásában hallhatták a jelenlévők.

- A siker csak annak köszönhető, hogy a covid után, újra – és személyesen – szólítottuk meg az embereket - mondja Madarász Lászlóné - akik örömmel csatlakoztak a kezdeményezéshez. Legyen ebből hagyomány! – mondták. Volt, aki úgy távozott: már tudom, hogy jövőre mit fogok mondani! Mottónk két értelmet is hordozott: hozzon egy verset, aztán a lelkében vigyen is el a többiekéből, de ki is nyomtattunk verseket a magyar irodalom gyöngyszemeiből, azaz valóságosan is volt lehetőség verset elvinni. A vers segítség tud lenni nehéz élethelyzetekben, alkotás, de élvezet is, és közösségalkotó is, a közös élmény révén. Gellénházán sok a fiatal, beköltöző, őket is meg akarjuk szólítani: ne csak itt lakjanak, hanem éljenek velünk együtt

- Összefogtam a szálakat és levezettem a programot – zárja Óváriné Kalamár Judit- de ez csak nagy összefogással valósulhatott meg, azaz csapatmunka volt.

Matyovszky Márta