Portrék a 40 éves zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházból – Szalma Tamás

Sinkovics Eta a színház 1992-es jubileumi ünnepségén Szalma Tamással készült interjúját idézzük a Zalai Hírlapból: „– Miként gondol vissza az egerszegi évekre? – Óriási szerencsének tartom, hogy itt és így kezdhettem el pályámat ebben a színházban. Számomra ezek az évek máig a legemlékezetesebbek, és abszolút meghatározóak. Én nem érett színész lettem – itt kezdtem el megérteni, hogy valójában milyen felelőssége lehet a színésznek, s hogy ez mit is jelent. A színészi eszközeimnek a kilencven százaléka – ha ez egyáltalán százalékokban kifejezhető – itt született meg… Remek időszak volt… Aztán a dolog kezdett elfáradni… Ilyenkor kész, el kell menni. – A egerszegi színházban kitűnő szerepeket játszott. Gondolok Az ember tragédiájában Ádám alakítására, vagy említhetném A csodálatos mandarint és így tovább… – Igen, valóban jeles szerepeket játszottam. Kaposváron másféle feladatokat kaptam… Nehéz volt elválni… és utána persze könnyű volt folytatni. A kaposvári színház jeles intézmény, erős társulat, ahonnét szintén nehéz lesz elmenni. Vannak színészek, akik évente váltanak, vannak, akik „évszázadokig” egyhelyben maradnak. Nem tudom, mit hoz a jövő, de lehet, megint váltani kell. Úgy látszik, én hat évig bírom ki egy helyen… 86’ óta nem sokszor jártam itt, egyszer-kétszer jöttem előadást megnézni… Egészen elképesztő ez a nap! Nem vagyok egy sírós gyerek, de bevallom, az ünnepélyes évadnyitón egészen elérzékenyültem. Nemrég volt a tizenöt éves érettségi találkozónk. Akkor is hasonló, furcsa és jó, meg szomorú érzéseket éltem át, mint most. Az ember úgy gondolja, hogy akiket ő szeretett, csak azok nem változtak. Érdekes ez, mert hát ők is biztosan változtak, akárcsak én, mégis, mikor ide beléptem, úgy láttam, nem változott senki… (Zalai Hírlap, 1992. szeptember 9.)

Képgalériánkba a Zalai Hírlap archívumából válogattunk Szalma Tamásról fotókat.