Könyvajánló: A részegség rövid története – az ivászat 10 000 éves történelme egy oxfordi professzortól

Ehhez kiváló muníciót szolgáltat Mark Forsyth, az angolszász nyelvterületeken már négy esztendeje bestseller, ez évben már magyarul is elérhető szórakoztató történelmi kötete, A részegség története - Hogyan, miért, hol, mikor és mit ivott az emberiség az őskortól a jelenig? című könyv. Az ivászat 10 000 éves történelme, egy szellemes oxfordi professzor stílusában" - írta róla a The New York Times, mások úgy látják, valódi történelem ez, ahogy sose tanították.

Valóban, ha arra lyukadunk ki, hogy az emberiség idáig tartó fennmaradási küzdelmének, mezőgazdasági és ipari tevékenységének, technikai felfedezéseinek összessége a Föld minden négyzetcentiméterén arra ment ki, hogy bármi bódítson, ami csak megerjed magától, illetve emberi behatásra, akkor az egész világtörténelem a végtelenített szeszgyártás és -ivás históriája. Mark Forsyth szellemesnél szellemesebb fejezeteit olvasva hajlamosak vagyunk erre a következtetésre jutni. 

A kötet magyar ajánlójában olvashatjuk, hogy minden attól függ, mikor élsz és ki vagy. Mit ittál volna egy poros, útszéli kocsmában az ókori Babilóniában? Legjobb tipp: kézműves sört. És vacsora után egy ógörög symposiumon? Vigyázz, a házigazda árgus szemekkel figyeli, mennyi fogy a kratérből. Vajon tényleg folyékony a reggelid, ha a középkorban születsz? Mindez kiderül történeti időrendet tartó 18 fejezetből. Ami természetesen az ivás evolóciójával indítja az időutazást, azt állítva: "az ember arra van kitalálva, hogy igyon, ebben jók vagyunk, jobbak mint bármelyik emlős, kivéve a malajziai mókuscickányt, »aki« a testtömegéhez arányítva sokkal jobban bírja az alkoholt, mint az ember, kilenc pohár bor meg se kottyan neki". (Legalább azt is tudjuk, kivel ne álljunk le kocsmázni.) 

Az angol szerző, noha nem rejti véka alá, hogy egynémely témába vágó történelmi homályt logikus gondolkodással - illetve hipotézissel - pótol ki, valójában elképesztő mennyiségű adattal dolgozik, kérdőívek garmadájára adott válaszokat összegez, a história mellett az etológusok, biológusok, kémikusok ismereteit is felhasználja. Ámbár a szórakoztatás tűnik az elsőrendű célnak, a könyv helyenként olyan meggyőző, hogy kétségünk sem lehet, a sör sokkal jobb táplálék, mint a kenyér. Táplálóbb, mert a benne lévő élesztő hatékonyabban vesz részt az emésztésben. Más kérdés, hogy (ahogy Mark Forsyth is jelzi) az alkohol éhessé tesz, ivás után, közben mindenképpen enni fogunk, tehát, amit nyerünk (bocsánat, nyelünk) a vámon, azt elvesztjük a réven. 

Nemcsak az italozással, annak tiltásával is illik foglalkoznia egy efféle, a választott témáját minden szempontból kimerítő szakmunkának. A nagy szesztilalom fejezet arról biztosítja az olvasót, hogy a XX. század eleji amerikai tiltás minden ellenkező vélekedés ellenére bevált, pedig sokan a történelem egyik legostobább törvényének tartják azóta is. Pedig valójában haladó, a társadalmi progressziót elősegítő korszakról van szó, amennyiben lehetőséghez, érvényesüléshez juttatta a nőket, akik addig otthon ültek, mivel az alkohol templomaiban, a szalonokban nem volt helyük, nem illett oda menniük. (Az amerikai közép- és vadnyugat XIX. századi története másból sem áll, minthogy a férfiak a szalonokba viszik a keresményüket, majd kapatosan belekötnek az útjukba kerülő első emberbe, általában a feleségeikbe. Belátható, hogy valamit tenni kellett, hiába az idevágó westernfilmek romantikája.) 

A brit szerző jól körbenéz a világban, sajna, nem tér ki ránk, magyarokra. Oroszország terítékre kerül, mint ahol attól féltek, mi lesz, ha egyszer vodka híján kijózanodnak az alattvalók. 

Mit kell tudni a brit szerzőről? Mark Forsyth 1977-ben született, hazájában az angol szavak jelentésével és etimológiájával foglalkozó könyvsorozatával vált ismertté, de foglalkozott a karácsony történetével és a politikai beszédek elemzésével is. (Utóbbi kapcsán jegyezte meg: "a politikában és a reklámozásban mindig is sok közös vonás volt. Mindkettőre szükség van, és mindketten arra hagyatkoznak, hogy a fogyasztó nem ismeri a retorika alakjait.") 

Úgy tartja, az etimológiai szótárak lapozgatása többet elárul egy nemzetről, mint bármilyen alapos történelmi szakmunka, hiszen jellemző az, amit egy nép bevesz a szótárába.