Az impexek kora – a gazdaság hazaárulói - Borvendég Zsuzsanna történésszel beszélgettünk Zalaegerszegen

A Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa szerint a rendszerváltás utáni folyamatok múltba nyúló összefüggései ma is meghatározzák életünket. A Magyar Nemzetnek adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy három évtizede csupán politikai váltás szemtanúi lehettünk, ám gazdaságilag nem sok minden változott, ugyanis a gazdasági elit megvédte az érdekeit korábban teljesen kiszolgáló kommunista garnitúrát, segített átmenteni a kapcsolatrendszereket. Borvendég Zsuzsanna szerint az ország kifosztásában munkálkodó hálózat polipkarjai megmaradtak. 

- Már az egyetemi éveim alatt az 1945 utáni időszak érdekelt a legjobban, s szakdolgozatomat az 56-os megtorlásokból írtam. A Kádár-rendszerrel akkor kezdtem foglalkoztatni, amikor GYES után visszatértem dolgozni. Édesanyaként nem bírtam elviselni az 50-es évek brutalitását. Szerettem volna kicsit nyugodtabb időszakokat keresni, ám kiderült, hogy a kádári konszolidáció aljasságai sem kevésbé megrázók. 1999-2019 között az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárában dolgoztam tudományos kutatóként,így sok irathoz hozzáfértem – tájékoztatott Borvendég Zsuzsanna. - A történészeknek nagy felelőssége van abban, hogy tiszta képet adjanak a Kádár-rendszerről, amiről most is hamis nosztalgia él bennünk. Ráadásul Kádár János és Aczél György találta ki a sokak által még mindig használt „gulyás-kommunizmus” vagy a „legvidámabb barakk” elnevezést. Ahhoz, hogy megértsük a mai Magyarország társadalmi, morális, gazdasági folyamatait, ahhoz értenünk kell, hogy mi történt 1945 és elsődlegesen 1956 után.

- Hogyan talált rá az előadásában elhangzó témára? Egyáltalán mit jelent az impex kifejezés?

- Az impex a külkereskedelemmel foglalkozó állami vállalatok összefoglaló elnevezése. Teljesen véletlenül kezdtem el foglalkozni ezzel a témával, magam sem tudtam ennek az összefüggés-rendszernek a létezéséről, előtte sem sokan ismerték. Eleinte azt gondoltam, hogy egyszeri, különálló anomáliák. Aztán rájöttem, hogy egy rendszerszintű mechanizmusról van szó, ami szerves része volt a Kádár-rendszernek. A külkereskedelem mindig titkosszolgálati terep volt, a hidegháború alatt különösen. A magyar titkosszolgálatok szovjet megrendelésre dolgoztak, ám a rendszer kihasználta a történelmi hagyományainkat, illetve 1956 következményeit. Az 56-os „Pesti srácoknak” köszönhetően sokkal hamarabb nyíltak a nyugati kapuk a magyar értelmiség előtt. A szovjet titkosszolgálat ezt kihasználva, mint egy trójai falóként használta a magyarokat a COCOM-lista kijátszására, s gazdasági hírszerzésre kényszerítette őket. A titkosszolgálat felhasználta a magyar értelmiség egy részét, közöttük az újságírókat. A folyamatok hatására kialakult egy olyan pénzügyi-gazdasági elit Magyarországon, ami a 60-as évektől kezdődően, a 70-es évektől pedig egyértelműen nem Moszkva, hanem Nyugat-Európa felé orientálódott. Nekik már jórészt nyugati pénzügyi központokkal, multinacionális cégekkel volt kapcsolatrendszerük. Ennek az érdekcsoportnak komoly ráhatása volt a politikai döntéshozókra. A külkereskedelmi vállalatok - a blokkban egyedülálló módon - 1972-től jogot kaptak arra, hogy cégeket alapítsanak a kapitalista nyugaton. Aztán azok is újabb cégeket alapítottak a kinti jogrendszernek megfelelően, ami már Magyarországon nem volt bejegyezve, kvázi offshore jelleggel működtek. Kihasználták azt a sajátos külkereskedelmi tevékenységet és ideológiát, amivel a nyugati baloldali mozgalmakat támogatták, ez egyébként szovjet ötlet volt, már a két világháború között kialakult. Magyarországon valamiért az első pillanattól kezdve sokkal kimagaslóbb volt ennek a közvetítő kereskedelemnek (re-export) az aránya, mint bárhol máshol a világon. Erről a nyugati országok végig tudtak és ezt kihasználták. Az extraprofit azonban nem nálunk jelentkezett, azaz mindez a folyamat a magyar gazdaság veszteségére történt, mivel sokszor olcsóbban adtuk tovább az adott terméket, mint amennyiért megvásároltuk azt. A vevőnél jelentkező extraprofitból bizonyos cégeknek, üzletembereknek jutalékot, korrupciós pénzt fizettek. Ez az eredetileg ideológiai találmány egy erős korrupciós hálózatot hozott létre, miközben a támogatás egyre kevésbé jutott el a nyugati baloldali pártokhoz  A profitot elnyelték ezek a kinti offshore cégek.

- Milyen a mai kort érintő következménye van mindennek?

- Egy 2012-ben publikált angol kutatás szerint 1980 és 2010 között Magyarországról 242 milliárd dollár került ki offshore cégekbe, offshore számlákra. Ez az összeg a 2010-es államadósságunk többszöröse. Ha belegondolunk, hogy az Antall-kormány 22 milliárdos államadóssággal vette át az ország vezetését, s az csődközeli állapot volt, ezek a számok döbbenetesek. Ezek a cégek arra is alkalmasak voltak, hogy embargós termékeket szállítsanak a keleti blokk országaiba, hiszen senki nem ismerte a tulajdonosokat, így a szabad piacon bármit megvásárolhattak. A 80-as évekre Magyarország lett a Szovjetunió legnagyobb embargós beszállítója. Abban az időben már nagyon drága, modern technológiát szállítottak, mikrochipeket, számítógépeket, mikroelektronikai eszközöket. Iszonyatosan nagy pénzbe került az országnak, hogy mindezeket megvásárolta és becsempészte Moszkvának. Az a szörnyű, hogy ezt a szisztémát egy nagyon komoly szellemi tőke hozta létre. Ők már évtizedekkel ezelőtt megvalósították azt, ami felé próbál kacsingatni a kormányzat, hogy hazánk egyfajta híd legyen kelet és nyugat között. Ha ugyanis a modern kereskedelmi útvonal Magyarországon keresztül menne, az hatalmas gazdasági előnyt jelentene. Ezt a rendszert tehát megvalósították a Kádár-rendszerben, csak éppen úgy, hogy kifosztották az országot, ugyanis az ebből származó haszon nem került vissza. Rossz kezekben rossz célra használták ezt a rendszert, ahol az egyéni haszonszerzés volt a cél. Ahogy Az impexek kora című könyvemben is írtam: „A rendszerváltás a diktatórikus kereteket lebontotta ugyan, és politikai értelemben határozott cezúrát húzott 1990-ben, azonban a gazdaság területén homályosabb ez a határvonal, elmosódottabbak a kontúrok. A legfontosabb konklúzió, ami a könyv történeteiből levonható, hogy az általánosan ismert hiedelemmel ellentétben korántsem az elfogadható életszínvonal fenntartása volt a kizárólagos oka a kádári Magyarország eladósodásának.”

Borvendég Zsuzsanna mindenképpen szeretné folytatni a külkereskedelmi kutatásait. Úgy érzi, csupán csak a jéghegy csúcsát látta. Emellett olyan médiatörténeti kutatásra kérték fel, ami a Kádár-korszak és a rendszerváltás közötti időszak sajtótörténetét göngyölíti fel.