Új kötettel jelentkezett a szentpéterúri történelemről Szálinger István

Szálinger István a Bánfai hajnal címmel hősei (Inkey Kázmér és Lotti grófnő) házasságának boldog éveit, Bánfai tragédia címmel életük nagy tragédiáját, Bánfai alkony címmel pedig Szentpéter­úr őrangyala legendáját vetette papírra a járvány okozta kényszerű otthonlét alatt.

A helytörténet és a honismeret – kutatásokra alapozott – tényei jól megférnek egymás mellett a lapokon a hiányzó részleteket lokálpatrióta fantáziával kipótló szövegrészekkel. Nincs ez másként a szóban forgó új könyvben sem, amelyet a múlt héten pénteken mutattak be a szentpéterúri könyvtár szervezésében. Az egykor építőipari tanulmányokat folytató, majd a biztosítási szakmában dolgozó szerző ezúttal az első világháborút megelőző évek, illetve az 1914-es nyár heteinek falusi idilljét rajzolja meg, melyben egy békés kis falu csendes életét, igyekvő gazdálkodását, szerelmeit, házasságait, családjait, azok ünnepeit, mulatságait veszi sorra. Ebbe hasít bele – az 1909-ben Keszthelyen is megfordult – Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának a híre, majd a katonai sorozás, azután a frontra kerülő szentpéterúriak küzdelmeit, hazagondolásukat felvillantó „levelek” sora. Amelyek közé egyre többször kondul az itthon maradottakat kétségbe ejtő lélekharang, jelezve az újabb és újabb haláleseteket. A plasztikus helyzetfestés hatásos, amit az írói fantázia szülte fikciós levelek erősítenek érzelemdússá.

Szálinger István e kötetben nagymamájának, illetve az őt ért veszteségeknek is emléket állít: férjet, testvért, gyermeket szakított el tőle két világháború. (Családtörténet segít eligazodni a famíliában.) De rajtuk kívül is – alakjuk elevenné tételével – sajátos arcot ad annak a 37 szentpéterúri férfinak, akik nem tértek haza az első világháborúból. Ők név szerint is szerepelnek a kötet végén, ahogy az is, hogy a hazatértek egész életükre kiható sérülésekkel küszködtek. A szentpéterúri elesett katonák emlékét a Hősök (jelképes) temetőjében őrzi a falu közössége, számol be a szerző.