Életről, egészségről, felelősségről szól a legújabb szepetneki kiállítás

A szepetneki értéktár bizottság által kezelt gyűjteményből és lokálpatrióta gyűjtők felajánlásából készült kiállítás azt a korszakot igyekszik felvillantani a dél-zalai település történetéből, melynek főszereplője a földműves, a parasztember és az általa működtetett fenntartható, a természettel összhangban létező világ.

- A kiállításunk a Föld napjához, a víz, illetve a tej világnapjához, valamint a madarak és fák napjához kapcsolódik, illetve ezeken keresztül magához a tavaszhoz, mely amúgyis az újjászületésről szól – bocsátotta előre Sóstainé Márfi Ibolya helytörténész, az értéktár bizottság tagja. – Ezt egy összefoglaló címmel akartuk kifejezni: Élet, egészség, felelősség. Ennek jegyében válogattuk össze a tárlat anyagát, olyan régi, ma már sajnos, ritkán látható eszközöket bemutatva, amelyek segítségével az idősebbek nosztalgiázhatnak kicsit, a fiatalabbak pedig elgondolkodhatnak azon, hogy elődeink hogyan tudták több száz, több ezer éven át megőrizni, fenntartani és egészségben átadni nekünk, az utódaiknak azt a hagyományrendszert, szemléletmódot, amiben éltek és gyarapodtak. Ma nekünk olyan könnyű megnyitni a vízcsapot és már hozzá is jutunk az éltető vízhez. Régen ez nem volt ennyire egyszerű. Mindenért komoly küzdelmet kellett folytatni – ma már nincsenek is vízhordó edényeink, anno kútról, forrásról hordták a vizet a háztartásokba. Az itt kiállított tárgyak erre emlékeztetnek és arra is, hogy akkor mindennek és mindenkinek megvolt a maga felelősségi köre – mondta Sóstainé Márfi Ibolya. – A gyerekek például az esti fejésből kis edényekben hordták a tejet a családnak, mert a nagyokat még nem bírták el. Az a generáció fontosnak tartotta, hogy a fiatalokat is bevonja a munkába.

A tárlat olyan eszközöket vonultat fel, mint például az igavonáshoz használatos járom (ilyesmit már nem nagyon látni sehol), a tehenek fejéséhez használt sajtárok, a tej szállításához használt különböző edények, kávés-tejes bögrék, tejes üvegek, kancsók, korsók, szódás szifon, kancsók, korsók, továbbá fotó-reprodukciókon látható az ősök életformája.

- Szepetneken jelentős haszonállat-állomány tenyészett évszázadokon keresztül, s büszkék voltunk a termelőszövetkezetünkre is, ahol a maga korában világszínvonalú tehenészet működött – jelezte a lokálpatrióta. – Higiénikus, modern körülmények között folyt a tejtermelés. A fejőnő önálló szakma volt, az ügyes szakemberek komoly megbecsültségnek örvendtek. Magyar Ilona, Ilonka néni megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát is. Ma már tudom, ez megmosolyogtató, de akkor mégiscsak a tudás és a teljesítmény elismerése volt ez. „A mi Ilonka nénink a termelőszövetkezet egyik kiválósága. Növénytermesztőként kezdte, aztán a tehenészeti telep borjú bölcsődéjébe került gondozónak. Azóta alig van elhullás. Érti és nagy szeretettel végzi a munkáját.” – így beszélt róla anno Burcsi János, a pártszervezet titkára. A tehenészeti telep országos mintának számított, olyannyira, hogy a mezőgazdasági miniszter is látogatást tett a telepen. A szepetneki fejőasszonyok emlékét egy komplett öltözet őrzi a kiállításon.

A kiállítás érdekes darabja egy úgynevezett kőkorsó, melyből a környéken nem lelhető fel hasonló. Bort, vagy vizet tároltak benne, amit hűvösen tartott – ezt a tulajdonságát az úgynevezett homokszemcsés agyagnak köszönheti, melynek van ilyen sajátossága.

- A kiállításon a tisztálkodás eszközeit is bemutatjuk, hiszen akkor még nem létezett fürdőszoba – jelezte a szakember. – A mosakodást lavórból, általában a nyári konyha, vagy a ház más helyiségének függönnyel leválasztott részében oldották meg az emberek.

Sóstainé Márfi Ibolya elárulta: a kiállítás nyár elejéig látogatható.