Miért hódít a mandala? Preisinger Évát kérdeztük első önálló kiállítása kapcsán

A tárlat az elmúlt három év termését szedi csokorba, s február 12-ig látogatható. Preisinger Éva szakmájára nézve andragógus és művelődésszervező. Az Ady rajztagozatán végzett, két évvel ezelőtt az ő ötlete nyomán született tárlat a Móricz galériában, ahol a 2008-ban érettségizett rajzos osztály mutatkozott be, tisztán önszorgalomból. Számukra nem vált főfoglalkozássá a művészet, az alkotás azonban mindennapjaik része maradt.

Preisinger Éva Főző Laura mandalafestő, természetgyógyász inspirációjára merült el mélyebben a mandalák világában.

- Első alkalommal természetgyógyászi minőségében kerestem fel Főző Laurát, de aztán kiderült, hogy nem csak talpmasszázst remélhetek tőle – idézi fel Preisinger Éva. – A mandalafestés ugyanis egyfajta lélekemelő művészetterápiaként is kitűnően működik.

- Az utóbbi években szembeszökő virágzásnak indult a mandalafestés. Mi lehet ennek az oka?

- Talán az, hogy egyre több ember szeretné alaposabban megismerni önmagát, ennek pedig hatékony eszköze a mandala. Már 16 éves koromban megfogott ez a világ, akkor még csak a geometriája nyűgözött le. Azóta megtanultam, hogy nem csak a formáknak, hanem a hozzájuk társított színeknek ugyancsak jelentése van. Nagyon leegyszerűsítve a kör a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot jelképezi, a színek pedig az érzelmeket adják a formákhoz.

S hogy milyen önismereti megvilágosodást várhatunk a mandalakészítéstől? Kiderül például, mekkora türelemmel, kitartással és akaraterővel rendelkezünk. A mandalafestés ugyanis jelentős összpontosítást igényel, és mindig az adott érzelmi állapotot tükrözi. Ami a technikát illeti, Preisinger Éva akril festékkel dolgozik az üveglapon, s ecset helyett gyakorta veti be a fogpiszkálót, hiszen avval egészen finoman vihetők fel az apró festékpontok.

- A mandalák szimbólumokból épülnek – folytatja. – Léteznek kötött minták, sablonok, amelyekből a téma szerint válogathatunk. A mandalát évezredek óta használják a keleti kultúrában. A tibeti és indiai buddhisták alapvetően meditációs eszközként alkalmazzák, s különféle istenségeket ábrázolnak velük. A hagyományos mandalák színezett homokból, kőporból születnek, s készítésük és lerombolásuk egyaránt szertartásos keretek közt zajlik. A homokmandalában az a látásmód testesül meg, hogy a földi valóságban semmi sem állandó, ami anyagi, az csak átmenetileg létezik. Vannak egyéb motívumok is, de a buddhista mandala mindenképpen szimmetrikus, szakrális geometriát tükröz. A magyar minta viszont ornamentikus és nem mindig szimmetrikus. Bármit és bárhogyan tehát nem festhetünk, alaposan ismerni kell a jelképek, szimbólumok világát, hiszen ez alapján tudunk eligazodni. Ha valaki mandalát kér tőlem, a mintaválasztás részemről intuitív, a tudattalanból merítek, de a visszaigazolások szerint szinte mindig találkozik a gondolat a gondolattal.

- Nem egyszerű elképzelni, miként is képes hatni egy mandala...

- A formák és a színek rezgéssel bírnak. A rezgések megjelennek a térben, s ha az illető aurája elég tiszta, képes ráhangolódni a mandala frekvenciájára. Ennek hatására megindul a gyógyító energetikai folyamat. Ha pedig az ember magasabb tudati szintre lép, s kicsit távolabbról képes szemlélni az életét, a kapcsolatait, könnyebben meglátja a megoldandó problémákat is. Sok megerősítő visszajelzést kaptam már, egy régóta várt munkahelyi előrelépést például egy „kommunikációs” mandala juttatott révbe.

Hogy valóban a rezgés segített, vagy az illető a támasz tudatában már eleve bölcsebben kommunikált a munkahelyén, mindegy is. A lényeg az eredmény, ami a mandalából merített erőnek, hitnek köszönhető.