Vajon milyen film a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod?

A szülői felelősség, a társaság hatása a személyiségre, az eldigitalizálódás mind fontos tényező ebben a problémakörben. Schwechtje Mihály elsőfilmes rendező ezt hivatott bemutatni. Eszter (Herr Szilvia) kissé különc középiskolás, a japán kultúra, azon belül is a mangák szerelmese. Gyengéd érzelmek fűzik angoltanárához, Csabához (Polgár Csaba), így nagy törésként éli meg, amikor a férfi bejelenti, hogy elhagyja az országot. Ettől kezdve Eszter élete fenekestül felfordul.

Mielőtt rátérnénk a cselekményre, ki kell emelnem Schwechtje bátorságát és elhivatottságát. A filmalap ugyanis nem támogatta művét, noha egy soha el nem évülő témáról beszél meglepő őszinteséggel, ráadásul kis hazánkban még sosem készült efféle zsánerfilm. Már az is kisebb csoda, hogy így elkészülhetett a Remélem, legközelebb… Mi csak örülhetünk ennek.

A rövidke felvezetésben megismerjük a főhőst, bevett normáit, baráti körét, illetve kapcsolatát a tanárral. Az érzelmi válságon áteső Eszter hatalmas boldogságnak éli meg, hogy a távolság ellenére tudja tartani a kapcsolatot Csabával. Ennél többet kár lenne elárulni a történetről, ami tartogat meglepetéseket és feszült pillanatokat bőven.

Noha a központi konfliktus kikövetkeztethető, a direktor kiváló érzékkel keveri a műfajokat. Egyszerre tud könnyed stílussal mesélni, a dráma ugyanakkor velős és reális. Ebben rejlik a Remélem, legközelebb… igazi erénye. Játszódhatna a világ bármely pontján, és megtörténhetne bármelyik középiskolással. A karakterek, dialógusok, szituációk mind autentikusak, hétköznapiak, így a néző is a történet részének érezheti magát. A cselekményvezetés nemkülönben különleges. Schwechtje nonlineárisan mesél, a film felétől pedig főszereplőt, s ezáltal nézőpontot is vált. Egy ilyen tematikájú filmben rengeteg múlik a karaktereken. Az író/rendező aprólékosan, nagy műgonddal bontja ki jellemeit. Nincsenek fekete és fehér szereplők, mindenki hoz jó és rossz döntéseket egyaránt. Naivitással, szerelmi bánattal, megfelelési kényszerrel és ehhez hasonló dolgokkal találkozunk, amik felnőttként is előforduló problémák, tinédzserkorban pedig az egész életre kiható következményük lehet. A modern, digitális generációnál még arc sem kell a súlyosabb esetekhez.

A Remélem, legközelebb… az online zaklatásra épül, illetve annak következményeire. A lényeg a sorok közt lapul, hogy az online szokások mennyire elfajultak, illetve sokan arra használják a technikát, ami káros, többek között megkeserítik mások életét. Torz normák és példaképek alakulnak ki, amik természetesen a valóságban fejtik ki destruktív hatásukat. Ez sajnos elkerülhetetlen az egyre nagyobb teret követelő cybervilágban, de mindig megvan az a bizonyos határvonal, amit nem szabad átlépni. Ez a film ebben nyújthat segítséget, illetve kapaszkodót, kötelezővé tenném minden 14-15 év feletti fiatalnak.

Szomorú, hogy a célközönség élből elutasítja, holott nekik lenne leginkább szükségük arra, hogy átéljék Eszter kálváriáját, hogy a valóságban ne történhessenek hasonló dolgok. Az élet sokszor igazságtalan, tinédzserkorban pedig számtalanszor érzi úgy az ember, hogy minden összeesküdött ellene.

Schwechtje Mihály hiánypótló alkotást készített, ami meglepően bátran és kendőzetlenül vezet be minket ebbe a témába. Korrekt színészi játék, hiteles dráma és konfliktushelyzetek, amelyekkel azonosulni tudunk. A Remélem, legközelebb sikerül meghalnod aktuális és fontos film, amit egyszer mindenkinek látnia kell.