Rablóból celeb – Mozifilm a viszkisről

Antal Nimród nem kis fába vágta fejszéjét, amikor eltervezte: vászonra viszi Ambrus történetét. A Kontroll rendezője igazi hiánypótoló művet tett le az asztalra.

Antal végigmegy a Viszkis életén. Ezt a sztorit így kellett elmesélni, kellő mélységgel, szórakoztatóan, mégsem ítéletet mondva a főszereplő felett.

A film cselekményvezetése nem különbözik a megszokott életrajzi alkotásokétól és a krimi szállal is remekül tartja az összhangot. A megközelítés a hollywoodi sablonokat idézi. Antal biztos kézzel, profin dirigálja végig a kétórás művet. A technikai kivitelezés és a rendező hozzáértése egy percig sem volt kérdéses, az sokkal inkább, milyen színben tüntetik fel a címszereplőt. E téren is sikerült a mérleg nyelvét középen tartani, elfogultság és bírálat nélkül. Bemutatják Ambrus nehéz gyerekkorát, hogy milyen körülmények közt élt, de nem mentik fel tettei alól, és nem állítják be ártatlannak. Erre a legjobb példa a Viszkist kihallgató Bartos nyomozó és az ő élete. Az őt megformáló Schneider Zoltán karaktere a film legerősebb jelleme. Ő képviseli a józanságot, az igazság arcát, de közel sem tökéletes, vét hibákat, ezzel válik hétköznapivá, emberivé. Maga Ambrus is komplex jellem (Szalay Bence ügyes bemutatkozása), megvannak a szimpatikus vonásai, de Antal nem állítja be szentnek vagy épp jó bulinak a rablásokat. Ezek után úgy hangozhat, hogy A viszkis egy mély portré, de erről szó nincs. Ízig-vérig közönségfilm, a legjobb fajtából. Kellően összetett történettel bír, a csipetnyi humort és drámát ízlésesen használja, az akciók, rablások, üldözések egytől egyig szenzációsak. Dinamikus vágás, pazar zenei betétek, igazi feszültség.

Antal Nimród hazai visszatérése sokkal jobban sikerült, mint vártam. A viszkis azon felül, hogy életrajzi film, piszkosul izgalmas krimi. Nagy szükség volt arra, hogy igazi, felnőtt közönségfilm készüljön itthon, ami jó szívvel ajánlható mindenkinek. Antal sikerrel vette az akadályt, s egy nagy adag viszkivel tálalta nekünk.