Jó reggelt, Zala vármegye!

Akaraterő, emberség, szakértelem. Pál Feri atya szerint e három kell, hogy segítsünk – másoknak, magunknak. A hévízi tanítás, látva a zsúfolásig telt teremben helyet foglalók tiszta tekintetét, elért a szívekig, lelkekig, olyan útravalót adva, amely sokáig kísérheti az embert. Történetek sorjáztak apró csodákról vagy épp nagy tragédiáról: biztatva, ösztönözve. Ezúttal reverenda nélkül, mentálhigiénés szakemberként jött – de szavai, mozdulatai mögött érzékelhetően ott állt Isten. A katolikus intézmény egy órára földi paradicsommá változott, feledtetve fájdalmat, napi gondokat, s a beteg világ hangos zaját, amelytől egyre kevésbé halljuk-látjuk a lényeget. Pedig nem is (lenne) oly bonyolult a földi létezés.