Dr. Rácz Erika kivételes kihívást teljesített a nagykanizsai Csónakázó-tó körül

Dr. Rácz Erika, a murakeresztúri Zrínyi-iskola matematika, testnevelés és horvát nyelvtanáraként dolgozott. De a mai napig visszajár és matematikát tanít. Elmondása szerint amióta jár, azóta fut is. Korábban tájékozódási futásban versenyzett is, mára a futás maradt a kedvenc szabadidős elfoglaltsága.

– Néhány évvel ezelőtt, 67 éves koromban jutott eszembe, hogy az igazán nagy kihívás lenne lefutni az éveim számát – mesélte.  – Az is érdekelt, hogy miként állítom össze a felkészülést, s persze képet adott arról, éppen milyen teljesítményre vagyok képes. A tréningezés lényege a sok futás, a hosszútávfutás és folyamatosan emelni kell az adagot. Amit mások ebben az életkorban esetleg gyógyszerekre költenek, én azt sportruhára. A kor csak egy évszám, hogyha az ember aktívan él, sportol, akkor bizony olyan teljesítményre lehet képes, amit nem lehet elképzelni. Nekem szerencsém van, bár biztosan a gének is hozzájárulnak. Egy biztos: egészségesen élek, nem iszom alkoholt, kávét, és nem dohányzom, emellett rendszeresen mozgok.

Dr. Rácz Erika elmondta: heti öt, de inkább hat alkalommal szokott hosszútávon futni. A kihívás előtt 90 és 100 kilométert teljesített egy hét leforgása alatt. Ezen kívül még kétszer jár tornatermi edzésekre, konditerembe is, amitovább javítja az állóképességét.

 – A 71 kilométeres futás nem indult jó előjelekkel, hiszen előtte a Göcsej galoppon kibicsaklott, kifordult a bokám  – fogalmazott.  – Eléggé feldagadt, de kentem különféle kenőcsökkel, borogattam és pihentettem, ezért mindössze egyszer futottam a kiívás előtt. Viszont úgy döntöttem, indulok, hiszen az edzettségem hajtott előre. A hűvös, esős időjárás sem tett jót a hangulatomnak, a férjem, a lányaim óvtak, de mégis nekivágtam. A Csónakázó-tó körül tervezett futásomon reggel 7 óra után zuhogó esőben rajtoltam, körülbelül 12 kilométert futottam égi utánpótlás nélkül. Kicsiket léptem és többször cipőt cseréltem. A kedvenc futócipőmet viseltem először, ami nagyon gyorsan átázott, így a "nemszeretem" futócipőimet is be kellett fognom. Ezért lett is néhány vérhólyag a talpamon. Viszont annyiból jó volt, hogy nem kellett embereket kerülgetni, hiszen a cudar időjárásban szinte egyedül futottam. A tó körüli pálya közel öt kilométer, de ezt saját ötletem nyomán hét kilométer hosszúra bővítettem. Végül az órám tanúsága szerint 71,04 kilométert teljesítettem 20 órára.

Erika kiemelte: a maraton távig rendben ment minden, utána combfájás kezdődött. 

– Próbáltuk lóbalzsammal bemasszírozni, de végig éreztem – mondta. – Példaképem, Lubics Szilvia szavai csengtek a fülemben. Aki azt mondta, amikor fájdalmakkal küszködött a futása közben: "Csak tedd egyik lábadat a másik után, és előbb-utóbb célba érsz!" A három lányom közül kettő, Pintér Anica és Gerendás-Pintér Viola végig mellettem voltak, ők biztosították a frissítést. Főleg géleket fogyasztottam, de banánnal, energiaszeletekkel és folyadékokkal pótoltam az elvesztett sókat. Majd forró húsleves jelentette a főétkezést, ami visszatérő elem, hiszen a szerveztem meghálálja ezt a fajta gondoskodást. Sokat segítettek az Öreg Tyúkok Egyesületének (ÖTYE) tagjai is, akikkel szinte a táv felétől együtt teljesítettünk. Eljött Góber Csabáné, Németh Csilla, Olaszné Slánicz Anikó és Krihó Zsuzsanna.

Erika örült annak, hogy ilyen sokan támogatták ezúttal is. Azt tervezi, hogy a futást heti öt, illetve hat alkalommal folytatja, s jövő márciusig eldönti, hogy újra teljesíti-e a kihívást.