A jó vers egész életedben elkísérhet

A fővárosi születésű Zoltán Áron 2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában, azóta a Vígszínház társulatának tagja, már 2013-ban elnyerte a Legjobb előadó (Sanzonverseny) díját, 2018-ban pedig Junior Prima díjat vehetett át. A színházba járó közönség elsősorban valószínűleg A Pál utcai fiúk című musicalból ismeri, de játszott az Egy szerelem három éjszakája, a Desiré, a fiatal Kosztolányi, a Macska a forró háztetőn című  előadásban is. 

Zalaegerszegen a könyvtárbeli költészeti esten Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Kányádi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós költeményei mellett Szálinger Balázs, Szabó T. Anna, Győrffy Ákos, Weiner Sennyey Tibor versei kerültek a VerStandUp étlapjára. Zoltán Áron, aki doktorátust is szerzett a színművészeti egyetemen, életszakaszokra bontotta a verskínálatot. A kisgyerekkor örömeinek megéléséhez Weöres sokak által ismert, kedvelt játékversei közül választott, az iskolás- és kamaszkor szorongásait többek között Peer Krisztián Nulladik óra és Bende Tamás Merülünk című versével érzékeltette, a felnőttkori érzelmi veszteségek mélységét Szabó T. Anna Elhagy című írásával mutatta meg. Keserédes és vidámabb vizekre evezett a Tintásüveg (Petőfi),  a Napraforgó (Kosztolányi Dezső), a Hangya (József Attila), és Sok kis reszkető egzisztencia és az Öleléstan (Szálinger Balázs)című versek segítségével. 

Különleges pillanatokat jelentett a Nem tudhatom című Radnóti-vers: a haza, a szülőföld iránti elköteleződést, az összetartozást  emelte pátoszos hangzatosság nélküli, sokunk számára közösen átélhető szintre Zoltán Áron. 

A vers, ha sikerül legalább egyet választanunk magunknak, egyébként is egész életre muníciót ad, gyógyít a nehéz és a jobb időben is. A nyelv, az abból csak az emberi faj által párolt elvont szimbólumok rendje összeköt bennünket, a versíró monológ, a magyar érettségi fogalmak rettegettje, a lírai én valójában a saját benső énünkkel folytatott párbeszéd, mondta a színművész. Élményszámba ment, ahogy a személyes mondandóját finoman simította a versszövegekhez, így a hallgató könnyedén fogadhatta be az eredeti kontextusokból kiemelődő lírai narratívát.