A zalaszentgróti nyugalmazott tanárt megihlette Petőfi Sándor költészete

A tavalyi Petőfi 200 évforduló kapcsán Kamuti Gyula is figyelemmel kísérte az emlékező eseményeket, újraolvasta a Petőfi-köteteket.
Szerkesztőségünkhöz is eljuttatta saját versét, mely Petőfi gondolatmenete kapcsán fogalmazódott meg benne. 

Égi tünemény

(In memoriam Petőfi Sándor)

Én is elővettem a Petőfi-összest,

gondoltam írok is egy szép verset rögvest.

Kétszáz éve már, hogy megszületett Sándor,

174 éve, hogy már égi vándor.

Elővettem én is papírt, pennát, tintát,

Hogy versbe foglaljam zsenijének titkát,

Világgá kiáltsam örök dicsőségét,

Kortársak, utódok, világ veszteségét.

Hová lettél, Sándor? Fényt vittél a mennybe?

Megjelentél ott egy véres katonaköpenybe?

Beköszöntél, mondván: Szabadság! Szerelem!

a Tisza, az Alföld jött most ide velem!

Hová szívem-lelkem mindig visszavágyott,

Odahagytam most a kies Kiskunságot,

Kurta kocsmát, Hortobágyot, délibábot,

a kis lakot, hol rám anyám úgy vigyázott.

Innen fentről mindezt újra tisztán látom,

Magyarország a legszebb hely ezen a világon.

Minden magyar ember János vitéz benne,

Nem adja meg magát, bárki jöjjön szembe!

De innen az égből szomorúan látom:

Nem fogott az idő sok-sok Pató Pálon.

Megnőtt a hazaárulók honvesztő serege,

Mikor lesz már belőletek a népnek elege?

Nem csendes Európa sem, inkább elég zajos,

Hiányzik egy Garibaldi, Zrínyi, Kossuth Lajos.

Csattog körülöttünk sok vérszomjas agyar,

Európával s a világgal áll szemben a magyar.

Kikkel találkoztál Sándorunk a mennyben?

Júliáddal is tán, kivel jártál jegyben?

Rokonnal, baráttal, kedves ismerőssel,

a szabadságharcban elesett sok hőssel?

Balassinak is volt, tudod, Júliája,

Mindkét hölgynek költő, katona babája.

Hozzátok most össze Júliáitokat,

Egymásnak pediglen meséljetek sokat.

Először Balassi kérdezne tégedet:

Vitézem, mi lehet ez széles föld felett?

Te pedig imigyen válaszolnál neki:

Hazáját a magyar most is hőn szereti.

Vannak árulók is, ahol a part szakad,

Testvér a testvérét, apát fiú elad.

E hitványok ellen nem tehetünk sokat,

Hazaárulásért várják a koncokat.

Láttad Csokonait, Aranyt, Vajdát, Tompát,

Adyt, Kosztolányit és József Attilát?

Csokonai tán még ott is keresi a csapot,

Mellyel felbőszítette a jóbarát papot.

Csokonai ott fenn megkapta Lilláját,

Vajda János pedig imádott Gináját,

Elbocsátott hölgyét Ady újra csókolhatja,

Juhász Gyulához eljutott Anna selymes hangja.

Nem kell már egymással levelezgetnetek,

Toldi Miklós, János vitéz erős híd köztetek.

Kiadtad a jelszót: talpra végre magyar!

Válaszként Aranytól jött a Nemzetőr dal.

Van egy tudós magyar csapat ott fenn a mennyekben,

Költők, kiknél a világon nem írt senki szebben.

Tisztelettel száz másikról is írhattam volna,

Emlékimből előjönnek majd mind szépen sorba.

Ez a vers most tisztelegjen a költő királynak,

Akit az emberek máig visszavárnak.

„Lángszellem ki jövél, s eltünél, de hova?

Üstökös, amelyet élők nemzedéke

Egyszer lát, s azontul nem lát többé soha.”

Megjósoltad, Sándor, drága jó anyádnak:

Világhírig repítenek a költői szárnyak,

S ameddig a földön csak egy ember is él

„Dicső neve költő fiadnak

anyám soká, örökkön él!”

Kamuti Gyula kalandos életéről 2021-ben számoltunk be olvasóinknak , a korábbi cikk EZEN a linken olvasható.