Évente többször folyékonnyá válik a szent vére

Szent Januáriusz, akit a nápolyiak a fő patrónusukként tisztelnek és ünnepelnek, Benevento püspöke volt. Hatodmagával halt mártírhalált Diocletianus keresztényüldözései során 305-ben, 32 vagy 33 évesen, miután megvallotta keresztény hitét, és megtagadta a római isteneknek szánt italáldozat bemutatását.

A püspök vérét a legenda szerint egy nő felfogta egy fiolában, amikor lefejezték. Ebből a vérből őriznek valamennyit ampullákban Nápolyban. A nápolyi vércsodaként említett jelenség minden évben megtörténik háromszor, általában a május első vasárnapja előtti szombaton, szeptember 19-én, valamint december 16-án, és abból áll, hogy a megszilárdult vér folyékonnyá válik egy templomi szertartás közepette, a hívek előtt, s így is marad nyolc napon át.

Az időpontok jelentősége a következő: május első szombatja az évfordulója annak, hogy a vér először folyékony lett, szeptember 19. a mártírhalál napja, a védőszentre emlékező többnapos ünnep kezdete, december 16-a pedig az 1631-es Vezúv-kitörés évfordulója. A nápolyiak szerint San Gennaro védte meg a várost a lávától, amely megállt Nápoly előtt.

Nagy izgalom és rendkívüli várakozás előzi meg a jelenséget a mélyen vallásos és szentjüket minden jeles alkalommal lelkesen ünneplő nápolyiak körében, ugyanis az ereklye viselkedéséből jósolnak is. Ha a vér folyékonnyá válik a megszokott időpontokban, az jót jelent, de ha nem, nagy baj készülődik meggyőződésük szerint, ami lehet akár a Vezúv kitörése vagy járvány, háború. Nagyon ritkán fordult elő az elmúlt évszázadokban, hogy a csoda elmaradt.

Létezik a vér halmazállapotának változására tudományos magyarázat is: állítólag már a középkorban elő tudtak állítani olyan anyagot, amely mozgatás hatására folyékony lesz, és az ereklyét elmozdítják ugye a helyéről az említett alkalmakkor, sőt, a szertartás közben forgatják is az ereklyetartót. A nápolyi vércsoda esetében ez csak elmélet, hiszen az egyház az ereklye felnyitását, a vizsgálatot nem engedélyezi. Egyházi nyilatkozatok szerint a hívek eldönthetik szabadon, hogy hisznek-e a csodában.

A vérereklyét még a Covid-járvány előtt láttam. A mise végén hívek sokasága csókolta meg egymás után az ereklyetartó üvegcsét. Igaz, hogy minden érintés között egy kendővel letörölték az üveget, ez azonban még abban az időben sem volt megnyugtató higiéniai szempontból. Azóta olvastam, hogy most már tilos az ereklyét megcsókolni. Az eseményekről szóló videók, közvetítések ugyanakkor azt mutatják, hogy a hívek változatlanul nagy üdvrivalgással fogadják a pillanatot, amikor az ereklyét megláthatják, s az ováció a tetőfokára hág, ha nyilvánvalóvá válik, hogy szerencsét jósol.

A 16. század óta a legkülönbözőbb okfejtésekkel próbálkoztak a kritikusai, a csalástól az okkult jelenségekig mindent próbáltak fölhozni a csoda megmagyarázása érdekében. Egyes vélemények szerint az egész jelenségnek semmi köze sincs az emberi vérhez, a kérdést azonban nem lehet egyszer s mindenkorra megválaszolni, mivel az egyház nem járul hozzá az ereklye tudományos szintű vizsgálatához.

A csoda nemcsak Nápolyban, hanem egyidejűleg Pozzuoliban is történik, abban a templomban, amely a hagyomány szerint a kivégzés helye fölé épült.

A csoda kritikusai és a természettudományos magyarázat szerint valójában nem vér található a tégelyekben, hanem egy tixotrópikus vegyület, például hidratált vasoxid, más néven FeO(OH). Az ilyen jellegű anyagokban a viszkozitás megnő, ha sok ideig mozdulatlan állapotban maradt, illetve lecsökken, ha megmozdítják. FeO(OH)-t felhasználva reprodukálható volt a „vércsoda” jelensége.