Cernunnos, a kelta szarvasisten nyomában a Göcseji Múzeumban

Galaták, gallok, kelták – ezt az indoeurópai népcsoportot sok néven illették már, míg ők bizonyára nem hivatkoztak így magukra. Havasi Bálint régész, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának főigazgatója nem titkolta, egyik kedvelt korszakából mutathat be némi ízelítőt a közönségnek. A szakember elöljáróban néhány szóban bemutatta a sokistenhitű, gödörsíros és urnamezős kultúrájú ősi keltákat, kiemelve a hindu kasztrendszerhez erősen hasonlító hitvilágukat. A gallok vagy kelták Kr.e. IV. század elején az Alpoktól északra fekvő területekről indultak hódító útjukra és hajtották uralmuk alá Európa egy részét. Zala megye területén is ekkor jelennek meg, négyszáz éven át, a római hódítás időszakáig éltek itt.

Érdekesség még, a nyelvészek feltevése szerint egyébként Salla magának a Zala folyónak az illír-kelta eredetű neve, ez tehát az ő örökségük. A bevezető után a látogatók képletesen Cernunnos, a kelta szarvasisten vagy más források szerint az alvilág urának birodalmába léphettek be, ugyanis a múzeum munkatársai a pincében rendezték be a minitárlatot.

Minden jel arra utal, hogy kétezer évvel ezelőtt ugyancsak gazdag vadvilága lehetett a vidéknek, ugyanolyan gímszarvas csordák vonultak az erdőkön-mezőkön át. Ezt kettő, a minitárlaton bemutatott installáció támasztotta alá. A hatalmas, álló szarvascsontváz Fenékpusztáról, a Vízügyi Lakótelepről került elő, dr. Müller Róbert, a Balatoni Múzeum nyugalmazott igazgatója tárta fel a lelőhelyét az 1990-es évek második felében. Az a kuriózuma, hogy ezt a kétezer éves szarvascsontvázat a Magyar Természettudományi Múzeum és a Helikon Kastélymúzeum segítségével preparálták, így teljes egészében látható. Érdekessége még, hogy szerepelt a tavalyi, budapesti „Egy a természettel” című Vadászati Világkiállításon.

– A mostani tárlatvezetésre imitáltunk egy áldozati gödröt is, amit Keszthelyről, a Lendl Adolf utcában tártak fel az elkerülő út építése során. Ezt és a preparált fiatal gímszarvast is borjúval együtt temették el. Az archeozoológusok elmondták, az agancsok alapján látszik, hogy ezeket a gímeket valamikor ősszel, a kelta újév, az október végi, november eleji Samhain ünnep idején ölhették meg, nyakukat hátrakötve áldozhatták fel. Hitviláguk szerint újévkor az élők és halottak világa elmosódik, ez a halál és újjászületés misztériuma. Mitológiájukban egyébként ez a nemes megjelenésű állat a termékenységet, halhatatlanságot és újjászületést testesíti meg – mondta Havasi Bálint.

A tárlatvezetésen megtudhattuk továbbá, Cernunnos leghíresebb ábrázolása a dániai gundestrupi üst belsejében maradt meg: a Szarvakkal Bíró istenség vadkan és szarvas társaságában az állatok uraként tűnik fel. Jobbjában a bőségre utaló nyakperec, bal kezében pedig a túlvilágot szimbolizáló kosfejű kígyó tekereg.