Az asztalitenisz átszőtte Fodor-Ladányi Dóra életét: férjét és örök barátnőit is a sportágnak köszönheti

Dóra édesanyja, Ladányiné Mausz Éva nemrégiben rovatunk vendége volt, akkor kiderült, hogy ő édesapjától a házuk szuterénjében tanulta meg a pingpongozás rejtelmeit. Hasonlóképpen alakult Dóra esetében is, aki nagypapájától, Mausz Antaltól ugyanabban a helyiségben 6 évesen ismerkedett meg a sportággal. Elmondta: még alig érte fel az asztalt, de érdekelte, miként pattan olyan gyorsan az a könnyű, picike labda az asztalon.

- Az első edzés után a papa közölte, hogy legközelebb a fonákütést tanuljuk meg - mesélte. - Elkerekedett szemekkel néztem, és alig vártam a következő foglalkozást. Később ez a fajta ütéstechnika lett az erősségem. Később már anyukám vette át az edzői szerepet, sokat gyakoroltunk Nagykanizsán. Először egy kis teremben játszottunk, aztán a Kőrösi-iskolában zajlottak a tréningek. Talán hétéves lehettem, amikor a Kanizsa Sörgyár SE színeiben megyei ranglista versenyeken indultam egyéniben, párosban pedig a csapatvezetőm, Jakabfi Imre lányával, Julcsival szerepeltünk. Serdülőként jó helyezéseket szereztem, megszerettem a játékot, és édesanyámmal közösen tréningeztünk, mindig jó érzéssel töltött el a készülődés. Láttam az ő sikerekkel kikövezett útját, nyugodt szívvel mondhatom, tőle tanultam a legtöbbet, példaképként is tekintek rá.

Aztán elhagyta a kanizsaiakat és a Győri Elektromos serdülő csapatához igazolt 2002-ben. Jó érzéssel töltötte el, hogy vele egykorú játékosokkal, baráti társasággal játszhatott. És jöttek sorban az eredmények, először az NB II.-es bajnokságot nyerték meg, majd az NB I.-be léptek. Sőt, nagy eredménynek tartja, hogy országos serdülő csapatbajnoki címet szereztek. Érezte a fejlődést, az előrelépést, edzőtáborokban is készült . A fonyódi edzőtáborról jó emlékei maradtak: találkozhattak a 2003-as egyéni világbajnok osztrák Werner Schlagerrel, akivel még játszhattak is.

- Az edzéseket anyukámmal folytattuk, de sokat játszottunk a zalakomári és zalakarosi fiúkkal is, akiktől szintén sokat tanultam - folytatta. - Majd a sok utazás miatt visszaigazoltam Nagykanizsára, és 2006-ban csatlakoztam a Sörgyárhoz ismét. Először az NB I.-ben szerepeltünk, onnan következett az Extraliga, majd a Superligába is belekóstoltunk. Nagyon jó élményt jelentett az a tény, hogy az asztalitenisz legmagasabb osztályában játszhatok. Mellettem sok külföldi játékos szerepelt, ők szintén motivációt jelentettek, lehetett tőlük is tanulni, és meccsről meccsre egyre több rutint szerezni. A Superliga-részvétel is sokat jelentett, hisz' akkor még külföldi játékosok, például a sportág legjobbjai, kínai pingpongosok ellen állhattam asztalhoz. Ellenük érthetően csak a tisztes helytállásban bízhattam, mégis életre szóló élményt jelentett.

A ranglistaversenyeken volt pozitív és negatív pillanat is, amit soha nem felejt el.

- Az egyiken a négy közé jutásért játszottam a nagy rivális Madaczki Mirellával. Úgy éreztem, életem legjobb formájában vagyok, amikor az első szett után egy rossz lépés miatt kifordult a bokám - folytatta Dóra. - Arra is emlékszem, hogy 10:6 aranyában én vezettem, de nem bírtam lábra állni, s fel kellett adnom. A nagykanizsai Bolyai-iskolából való a másik, immár jó élményem. Épp a Tolna csapatával játszottunk, és a szintén örök rivális Majzik Zsuzsannával játszottam. Akkora csata alakult ki, hogy az egész terem ránk figyelt, minden szempár ránk szegeződött. Végül 17:15-ös szettgyőzelem után 3:2 arányban nyertem.

2011-ben végleg letette az ütőt, az érettségi után a továbbtanulásra koncentrált és idegenforgalom-szálloda szakon diplomát szerzett. A sportágnak sokat köszönhet, hiszen két legjobb barátnőjét, Tóthné Szász Kingát és Pálos-Bicsák Bettinát is ebben a közegben ismerte meg. Férje, Fodor Kristóf is pingpongos, akivel Miháldon élnek és hét hónapja született meg kisfiúk, Levente.

Fodor-Ladányi Dóra a stafétát Anek Juditnak egykori NB II.-es röplabdázónak adta át.