Megkezdődött a házszentelések sora Zalában is

Az új esztendő első napjaiban Búcsúszentlászlón, majd Nemeshetésen járt szinte házról házra Tódor Szabolcs, aki mindenhová hittanos fiatalok – s csengőszó – kíséretében érkezett. Az atyát áhítattal és hatalmas (vendég)szeretettel fogadták, s persze együttimádkoztak vele a házigazdák – otthonuk, családjuk védelméért.

A plébános azt mondta portálunknak: Zalában – különösen Búcsúszentlászló térségében – nagy hagyománya van a házszenteléseknek az új esztendő kezdetén, mert úgy tartják: az embert nagyon sok minden – az öröm mellett megpróbáltatás és nehézség is – éri az év során, ezért az otthon védelme, megáldása még mindig fontos a többség számára.

– S lényeges a találkozás, a beszélgetés is – tette hozzá Tódor Szabolcs –, hiszen ilyenkor mindig van kis idő szót váltani, ami lelkileg feltölti a házigazdákat, és ahogyan látom, ehhez még ma is ragaszkodnak a térség hívei. A zalai vallásosság különleges: a hagyományok még erősen élnek, főként a falusi emberek körében, s azt tapasztalom, a közreműködő ministráns gyerekeknek is nagy élményt jelent ez a szolgálat, hogy házról házra járunk egy-egy településen.

A plébános arról is beszélt, az elmúlt években mínuszokban mentek házakat áldani – most viszont bőven plusz tíz fok feletti a hőmérséklet, s napsütés kíséri őket útjukon. Hozzátette: a Covid-veszély miatt a fiatalok az elmúlt két évben nem kísérhették el, mert féltették őket az esetleges megfertőződéstől, ezért most kettőzött örömmel kelnek útra minden településen.

– A Bibliában olvassuk, hogy a napkeleti bölcsek felkeresik Jézust, s a mai, rohanó világban is fontos, hogy találkozzunk, beszélgessünk, együtt legyünk, éppen ezért őrizzük-vigyázzuk ezt a hagyományt. Különösen itt, Nemeshetésben, ahol régen az volt a szokás, hogy a templomból az előző évben hazavitt szentelt vízzel kérték az áldást, amelyhez az udvarukról törtek ágat, s azzal áldotta meg a pap a házakat – elevenítette fel Tódor Szabolcs, leszögezve: a készület most sem marad el, gyertyákkal, mély áhítattal és sokan terített asztallal is várják őket.

A plébános leszögezte, e hagyomány azért is maradhatott erős, mert a többség úgy gondolja: nem mindegy, mit ad át gyermekeinek, unokáinak, éppen ezért a házszentelések szokása generációról generációra száll, sok-sok évtized óta.

Ezt erősítette meg a nemeshetési Magyar Ferenc is, aki a házszentelés után elmondta, amióta él, az év elején mindig részese a házszenteléseknek, annak idején ministránsként pedig közreműködője is volt ilyen évkezdő szertartásoknak.

– Isten áldását várjuk, ami meg is jön, bizonyítja ezt szép családunk, hiszen öt gyermekem s már kisunokám is van – szögezte le. – A házszentelést soha nem hagyjuk ki, őrizzük a hagyományokat, ráadásul ezzel is közelebb kerülünk az Úrhoz.