Egy mozaikcsalád is működhet jól – előadást tartottak a zalaegerszegi Apáczai Művelődési Központban

Bizonyára meglepődnének a puritánok, ha a több ezer éves írott történelmünk során felgöngyölítenénk a mozaikcsaládok különös kis történetét. A 19. század egyik leghíresebb ilyen családja volt például Cosima (Liszt Ferenc házasságon kívül született gyermeke) és Richard Wagner párosa, Rákóczi Ferenc és kevésbé szeretett mostohaapja, Thököly Imre, vagy VIII. Henrik és utolsó felesége, Katalin. A modern celebekről már ne is beszéljünk, hiszen a mindennapi életünkben ugyancsak körülvesznek minket a mozaikcsaládok.

A rideg definíció szerint a patchworkcsaládban legalább az egyik felnőttnek van egy vagy több gyermeke egy korábbi kapcsolatból. Vajda Péter azonban ennél sokkal szebben fogalmazta meg a mozaikcsaládok mindennapjait a Mozaikdarabok című verseskötetében, aminek alcíme, Válás – családdá válás – család, jól mutatja azt a folyamatot, amivé válhat ez az új közösség. S bizony az olvasó többször magára ismerhet a sorok között: „Vajon lehetek önző ismét?/ Az apjukkal a feszkó az borzasztó,/ és a válás sem volt diszkrét,/ a költözés, mint selejtes zacskó.../ és ezek után egy új férfi?”

A Budapesten élő Bogár Zsuzsa évekig vezette az Ágacska Alapítványt, amely örökbefogadás előtt állóknak adott segítséget, majd 2017-ben egy másik szervezetet, a Mozaikcsalád Központot hozta létre. Itt különféle módszerekkel támogatják a hozzájuk fordulókat. Zsuzsa és Péter maguk is mozaikcsaládként élnek nyolc éve, kettő-kettő vér szerinti gyerekkel. Mivel nem igazán találtak szakirodalmat a helyzetükre, így jött az ötlet, hogy létrehozzák a Mozaikcsalád Alapítványt.

Néhány évvel ezelőtti statisztika azt mutatja, hogy például a 24 alatti fiatalok 23 százaléka él mozaikcsaládban, és sokan az érintettek közül sem tudják meghatározni pontosan ezt az állapotot. Zsuzsa könyvet is írt Mozaik a családom címmel mindennapjainkból vett történetekkel. Elsőként a pozitívumok kerültek szóba.

- Egy jól működő mozaikcsalád sokkal többet ad a gyerekeknek, mint egy egyszülős család, ugyanis van benne egy szülőtársi szövetség, ami két bástyaként stabil egységet ad. Válás után gyakran elő-fordul, amikor a szülő a gyereket saját szintjére, szülőszerepbe teszi. Ennek esélyét csökkenti az új társa – magyarázza Zsuzsa. - A gyerekek általában könnyen megtanulják a nyitottságot, rugalmasságot, a többféle szemléletet.

– A párokkal, akikkel találkozunk, az egyik legnehezebb feladat azt megértetni, hogy az új család ugyanolyan felépítésű, mint a régi: vannak a szülők és a gyerekek, nem kell a vér szerinti vonalat nézni – veszi át a szót Péter. - A mozaikos konzultációk során megpróbáljuk a szülőket erre tanítgatni a magunk módján. Amikor elkezdtünk ezzel foglalkozni, azt láttuk, hogy a pszichológia és a mediáció jól kiegészíti egymást, illetve az is nagyon előnyös, hogy érintett párként beszélgetünk a hozzánk fordulókkal. A mozaikcsalád mint fogalom nagyon sok szakaszból áll, kezdve a megismerkedéstől az éveken át való együttélésig. Előfordul, hogy jóval később jönnek hozzánk, amikor már nagyon sok a probléma, felgyülemlik a harag, a sértettség. Másik dolog, hogy mindig az adott, újonnan létrejött pároknak, családoknak kell eljönni, nem a vér szerinti, elvált szülőknek.

– A párkapcsolati szövetség azért alakulhat ki nehezen, mert a szülő a saját gyerekéhez és az új párjához is lojális, ilyenkor pedig hasadást él meg, hogy ki mellé álljon – folytatja Zsuzsa. – A pszichoedukáció során megtanulja, hogy ebben az esetben nem kell választania, hanem a szülői és a gyerek szinten zajló dolgokat szét kell választani, azaz egyszer a gyerekkel, másszor a párjával kell szövetségben lennie, ahogy az adott szituáció kívánja.

Péter arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen apró praktikákat adna az olvasóknak, így felel: a mozaikcsaládban élő szülők annyiban mások, hogy már tudatosak, tudatosan figyelnek egymásra.

– Mit jelent ez a tudatosság? Azt, hogy amikor teszek vagy mondok valamit, akkor az egész rendszert, az összes szereplőt nézem. Rengeteg lojalitáskonfliktus adódhat, főleg úgy, hogy mindenkinek jót akarok. Mégis, ügyesen és tudatosan át tudjuk gondolni, hogy az adott helyzetben hogyan döntsünk. Ahogy minden családban, úgy minden mozaikcsaládban is élhet egy-egy kakukktojás, „fekete bárány”, akivel nehezebb kijönni. Az ilyen értelemben vett vegyes családok sokkal komplexebbek. Amiről nagyon nehéz beszélni, az az ex szerepe.

– Szeretnénk felmenteni a szülőket a tökéletességre való törekvés alól – mondja Zsuzsa. – Nem kell például úgy szeretni az újonnan érkező gyermeket, mint az anyja, mert nem is tudjuk úgy szeretni. Sokszor éppen ez a görcsösség, a szerepnek faló megfelelés az, ami elrontja a harmóniát. Mindenki különálló egyéniség, senki nem pótolja a másikat.

A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyermek éppen ott gyermek, ahol tartózkodik. Abban a pillanatban, jobban mondva napon vagy héten a szoros értelemben vett család az adott közösség. A fiatalok emellett tükröt mutatnak, ugyanis az agresszió és szorongás bennük jelenik meg mint tünet, ami a szülők közti feszültséget jelzi. A gyerek sokszor nem az új párt, hanem a helyzetet utasítja el, illetve a szülő lelkiállapotát érzi meg. Ha kiegyensúlyozottan és határozottan felvállaljuk az új kapcsolatot, akkor a gyerek is biztonságban és egy idő után remélhetőleg boldogságban érezheti magát.