Elnézést, gyerekkel vagyok!

A téma aktuális voltát mutatja, hogy az országban nem sokan foglalkoznak azokkal a családokkal, akik egy vagy több házasság, élettársi kapcsolat után kötik össze életüket, miközben a saját gyer-mekeiket viszik (vagy éppen nem viszik) az új kapcsolatba. A Budapesten élő Bogár Zsuzsa évekig vezette az Ágacska Alapítványt, ahol örökbefogadás előtt állóknak adott segítséget, majd 2017-ben egy másik szervezetet, a Mozaikcsalád Központot hozta létre. Itt különféle módszerekkel támogat-ják a hozzájuk fordulókat. Zsuzsa és Péter maguk is mozaikcsaládként élnek nyolc éve, kettő-kettő saját gyerekkel. Mivel nem igazán találtak szakirodalmat a helyzetükre, így jött az ötlet, hogy létre-hozzák a Mozaikcsalád Alapítványt.

Néhány éves adat azt mutatja, hogy például a 24 alatti fiatalok 23 százaléka él mozaikcsaládban, s sokan az érintettek sem tudják meghatározni pontosan ezt az állapotot. Zsuzsa könyvet is írt Mozaik a családom címmel mindennapjainkból vett történetekkel, a zalaegerszegi születésű Péter pedig szeptemberben adta ki Mozaikdarabok című verses kötetét, amiben lírai eszközökkel ad támpontot a ma még tabunak számító témában az érintetteknek vagy az érdeklődőknek, hogy az olvasó empati-kusan forduljon a válást krízisként megélők, illetve a mozaikos újrakezdők felé. Az előadáson olyan kérdéseket feszegettek, hogy válás után jó-e, ha új párja lesz a szülőnek, mostoha-e a mostoha, ide-gen gyerekből lehet-e testvér. És megtudhattuk azt is, hogy egy mozaikcsalád a szülőtársi szövet-ségnek köszönhetően igenis működhet jól.