Elköszöntek Deák Ákos atyától, a nyugat-balatoni kistelepülések eddigi plébánosától

A gyenesdiási képviselő-testület tagjai, hívek és érdeklődők jelenlétében Gál Lajos polgármester a községházán rendezett ünnepségen kijelentette: „ilyen mintegy 18 éve fordult elő utoljára, amikor is Tóvölgyi László plébános úr több mint két évtized után ment el. De sajnos ő örökre, hiszen egy betegség után, tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Ekkor Deák Ákos atya kapott új állomáshelyet nálunk”, akit gyorsan szívükbe zártak a nyugat-balatoni hívek.  

A település első embere – a Hitélet, keresztény élet című lapban korábban megjelent írást is segítségül hívva – méltatta Ákos atyát. „Ötvenévnyi lelkipásztorkodása során volt templomépítő, disznóhízlalással foglalkozó gazdálkodó, családsegítő központ vezetője, szociálisan hátrányos helyzetű emberek lelki gondozója is, immár majdnem 20 éve pedig Gyenesdiás, Vonyarcvashegy és Balatongyörök plébánosa”, sorolta Gál Lajos.

A címzetes esperes – aki Zalaegerszegen született 1948. november 10-én – édesapja vasutas volt, ezért a szolgálati helyei sűrűn változtak, s családjával együtt gyakran költözött. Elsőként Búcsúszentlászlóra, ahol Deák Ákost már „gyermekként megragadta a szakrális környezet, a kegyhely, a ferences jelenlét és a Szent László-tisztelet. Az őrház, amelyben laktak, a templommal szemközt állt, ahová édesanyjával és nagyobbik húgával rendszeresen eljártak. Egészen apró gyermekként kezdett ministrálni, és már ekkor tudta: pap szeretne lenni” – elevenítette fel a kezdeteket Gyenesdiás polgármestere.  

Az általános iskola után az esztergomi ferences gimnáziumban, majd a budapesti Központi Szemináriumban folytatta tanulmányait. Dr. Lékai László akkori veszprémi püspök 1972. július 2-án szentelte fel Búcsúszentlászlón. Ákos atya papi jelmondatát először az Apokalipszisből vette: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás”. Egy akkori elöljáró azonban azt mondta, ez nem lehet újmisés idézet, mert „rossz felhangja” van. Ezért Gyenesdiás későbbi plébánosa Remete Szent Antal egyik mondatát jelölte meg: „Mindennap, mintha csak akkor kezdenénk, gyarapodjunk a vidámságban”. S ehhez híven élt és szolgált. 

Deák Ákos első kápláni állomáshelye Sümeg volt, majd fél év után Somlóvásárhelyre, onnan pedig Ajkára került. Később Lékai László Nagydobszára helyezte, ahol rábízta egy általa megkezdett templom építésének a befejezését. „Ez a térség az egyházmegye legelhanyagoltabb része volt, az emberek nagy szegénységben éltek”, emlékezett vissza erre az időre Ákos atya az interjúban, ezért, az anyagiak pótlására – élve a téesz kedvező ajánlatával –, maga is disznóhízlalással kezdett foglalkozni, a papi teendők mellett. 

– Később azonban megjelent a plébánia udvarán a „fekete autó”, államellenes tevékenységet szimatolva. Semmi törvénybe ütközőt nem találtak, végül mégis minden korábbi állattartási kedvezményt megvontak tőle – folytatta a polgármester, aki a nagyközség eddigi papjával kapcsolatban azt is elmondta: 1988 októberében a Karitászhoz vezetett az útja, ahol szenvedélybetegek lelki vezetésével kezdett foglalkozni. Hat év után viszont főpásztora hazahívta az egyházmegyébe, ahol előbb Balatonakali és Nagyvázsony, majd 2004-ben Gyenesdiás, Vonyarcvashegy és Balatongyörök plébánosa lett.

„Katolikus közösségeink: erősek és ellenállók” – vélte mindig Ákos atya, aki szerint „az szabja meg a fejlődés irányát, hogy a plébánia területén milyen elkötelezett hívek vannak, s konkrétan milyen lelkiségi mozgalmakat képviselnek: hogyan élnek, milyen a szemléletük, mennyire építik be hétköznapjaikba, saját életükbe Krisztus tanításait”. Másik alapelve Szalézi Szent Ferenc mondatára épült: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy egész hordó ecettel.” 

Gál Lajos az ünnepségen festményt, gravírozott plakettet és egy oklevelet adott át Deák Ákosnak, majd bemutatkozott a három nyugat-balatoni település új plébánosa, Kerekes Zoltán. A negyvenes éveinek közepén járó atyát 2003-ban szentelték fel, azóta szolgált Berhidán, Ugodon, Balatonalmádiban, Csóton, majd 2016-tól mostanáig Pápateszéren. Gyenesdiás első embere – több találkozás után – azt mondta róla: „nagyon tiszta szívű, nyitott és innovatív személyiség, akire nem kis feladat vár” a Balaton nyugati csücskében.