2022.08.22. 20:00
A hulladék útja a szemetestől – Bár szeretnénk, de az újrahasznosítási ciklus sem végtelen
Egyszerű tudósításnak indult, aztán mégis hosszabb cikk született a búslakpusztai szelektív hulladékudvar meglátogatása után. Elsősorban a múlt év őszén átadott, több milliárdos beruházásra, a modern automatizált gépsor működésére voltunk kíváncsiak, ám annál jóval több kérdés merült fel bennünk az üzemlátogatás során.
Sóti Balázs a válogatásra váró hulladékhegy előtt, tőle balra a már bálázott PET-palackok. Fotó: Pezzetta Umberto
Városban és vidéken ma már nagyon sok helyen megoldott a szelektív hulladékgyűjtés. Ki-ki lelkiismerete és tájékozottsága szerint pakolja tele szemeteskukáját, zsákját, esetleg a konténereket minden jóval, ám az talán már keveseknek jut eszébe, hogy mi történik a lakossági szelektív hulladékkal. Ha egymás mellé raknánk a különféle hulladékhalmazokat, a csomagolóanyagok biztosan elvinnék a pálmát. A csomagolásmentes boltok terjedése jelzi, hogy bizony tenni kéne valamit a multiknak is ezen a téren. Az üveg az egyetlen, korlátlanul újrahasznosítható anyag, s ebből van a legkevesebb. A többi, sokszor kevert csomagolás néhány ciklusig újrahasznosítható, aztán szó szerint szemét. A szemét a végtermék, tulajdonképpen a hulladéknak az utolsó végállomása.
Az állami támogatással megvalósuló 1,4 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően közel 60 százalékra csökkenthető a lerakóba kerülő hulladék mennyisége. A zalaegerszegi depónia szomszédságába telepítet üzem jól illeszkedik az önkormányzat 10 éve elindított ökováros programjához.
Nem igazán kapunk választ arra, hogy miért használják a felesleges, többszörös csomagolásokat például az élelmiszergyárak. Naponta szörnyülködök saját háztartásunk szeméttermésén, amit persze próbál a józan gondolkodású állampolgár csökkenteni, de tegyük a kezünket a szívünkre, ez a téma még mindig nagyon keveseket hoz lázba, főleg, ha a multik helyett sok mindent nem tehetünk. És sajnos még mindig szeretjük a csokoládét, adunk ajándékba ötször körbetekert bonbont.
A fejlesztés részeként új szelektív válogatócsarnok készült, illetve két optikai válogató, ballisztikus szeparátor, rosta és szállítószalagok kerültek beépítésre, 909 millió forint ráfordítással. Új, 720 négyzetméteres tárolócsarnok is épült 284 millió forintból, emellett két hektáron a hulladéklerakó bővítése is megvalósult 675 millió forint költséggel. A kapcsolódó közműfejlesztés 73 millió forintba került.
Amúgy tényleg piros pont a városvezetésnek, hogy a klímastratégiát szem előtt tartva fejleszti a hulladékgazdálkodást, az iskolák korán elkezdik a természetvédelemre nevelni gyerekeiket, ám valahol úgy tűnik, elveszett két generáció, akiket még máshogy szocializáltak. Szinte szégyen, de gyerekeim néha többet tudnak az újrahasznosításról, a szelektív hulladékgyűjtésről, mint én.
Sóti Balázs, a Zalai Közszolgáltató Nonprofit Kft. informatikai és kommunikációs vezetője készségesen vezet végig minket a munkafolyamatokon, tényleg tiszta képet kapunk arról, hogy mi történik az ide szállított teméntelen hulladékmennyiséggel. Az ultramodern válogató gépen kívül egyébként tárolnak, tömörítenek, aprítanak, báláznak a cég munkatársai, de nézzük sorban a fázisokat.
- Amikor a lakosságtól bekerül hozzánk a papír- és a műanyaghulladék, akkor az udvaron tároljuk azt, majd a rakodógép a zsákfeltépő géphez visz egy jó nagy adagot. Utána egy mágneses szeparátor leválasztja a nehéz, vastartalmú tárgyakat, hogy ne terheljük a szalagot a továbbiakban. A hátramaradt konzerv-, üdítős- és sörös dobozokat bálázzuk és külön hasznosítjuk fémfeldolgozó kohókban. A szeparátor után a dobrosta az apró darabokat – például egy cigarettásdoboz nejlonfóliáját – különveszi, majd az RDF-válogató üzemben összekeverjük a kommunális hulladékkal, ami égetésre vár. Ennek a hulladéktípusnak a végterméke a hőenergia, tehát legtöbbször a cementgyárak vásárolják meg a keveréket, ők azzal fűtenek, szárítanak. A dobrosta után a ballisztikus szeparátorban a kettő (papír, fólia) és a háromdimenziós tárgyakat választjuk le a futószalagról, azok külön tárolókba kerülnek. A futószalag tovább megy, majd az optikai válogatósor következik, ahol a gép rendkívül tág spektrumban, akár infravörös tartományban vizsgálja tovább a hulladékot. Ha például PET-palackra programozzuk, akkor amint felismeri, ad egy légnyomást, a levegő lefújja a PET-palackot, minden más megy tovább a következő optikára, ami például alumíniumra van állítva, így az az állomás csak azt fújja le. Az optikai rész tehát újraprogramozható éppen arra a hulladéktípusra, amiből abban az időszakban több van. Nyáron például több víztiszta PET-palackra van szükségük a gyártóknak, ilyenkor beállítjuk, hogy víztiszta és a színes palackot külön válogassa. Télen ennek nincs annyira jelentősége, akkor nem válogatjuk szét őket. A közszolgáltató abból él, hogy a leválogatott nyersanyagot értékesíti, tehát mindig figyelnünk kell a piaci igényeket – mondta Sóti Balázs.
Az automatizált üzem évi 60 ezer tonna hulladék feldolgozását teszi lehetővé és ezáltal 30 ezer tonna bioszerves tüzelőanyag előállítását.
A szakember hozzáteszi, még mindig az emberi válogatás a leghatékonyabb, így a sor végén a kollégák kézzel fejezik be a munkát. Mindegyikük egy bizonyos anyagfajtát vesz le, a mellette lévő aknába dobja, s amikor a bunker megtelik, rátolják a bálázószalagra, egyszóval készek a szállításra.
Nem beszéltünk még arról a hatalmas televízió és hűtőgép kupacról, ami a feldolgozó épülete mellett fogadott minket a körbejárás elején. Húsz év alatt mára szinte teljesen kiveszett a képcsöves tévé a háztartásokból. Ez egy olyan kimenő technológia, aminek feldolgozására már senki sem fog költeni, így kézi erővel, drágán kell azokat ártalmatlanítani. A szakember hozzátette, az elektronikai eszközvásárlásnál a régi típusút vissza kell hogy vegye a szolgáltató, házhoz szállítás esetén is. A hűtőgépeknek csupán a motorja és a kompresszorja értékes, a többi műanyag hulladék (minimális fém hulladék, legnagyobb részét a szigetelőanyag teszi ki), ami jogilag nem elektronikai hulladék, hanem csak lom. Szétszerelésük sem olcsó és könnyű. Sóti Balázs elmondta, a hulladékkezelés nagyon változatos terület, nekik ugyanis a technológiai fejlődést is nyomon kell követni. A lerakókban egyelőre még nem látni elektromos rollert, de fel kell készülni majd arra az időszakra is.
Korábbi cikkeink a témában:
