Skanecz Tamás: Közös üggyé vált az állatvédelem

Bár most közvetlenül az ünnepek után egyelőre nem került nyúl az Ady utcai telepre, viszont Skanecz Tamás leszögezte: évente néhány nyúl azért kerül hozzájuk, ami nincs szoros összefüggésben a húsvéttal. Esetleg később, hónapok múlva unnak rá, vagy kiderül, hogy a család életritmusába mégsem illik bele a tapsifüles. Ilyenkor manapság már nagyon helyesen szakértőkhöz fordulnak, nem csak kihajítják az erdő szélére, ahol tudvalévő, hogy tulajdonképpen a háziasított állat halálra van ítélve.

– Az utóbbi években ugyan lassan, de mindenképpen fejlődik az emberek állattartási kultúrája – folytatta. – Ez nem kizárólag a nyulakra vonatkozik, hanem más állatra is. Kisebb az olyan indokkal hozzánk fordulók száma, akik megunták, esetleg rájöttek, hogy mégsem élnének együtt az addig szeretett kedvenccel. Főleg akkor keresnek meg bennünket, ha egy hozzátartozójuk elhunyt, és például a nagy testű német juhászkutyát nem vinnék társasházi lakásba. Egyre inkább azok tartanak háziállatot, akik átérzik a gondoskodás súlyát. Ettől persze ugyanúgy találkozunk a másik véglettel, de Nagykanizsán és környékén jobb lett a helyzet.

A telepvezető szerint a pozitív irány a bő tíz éve elkezdődött prevencióban is rejlik, hiszen különféle állatvédő szervezetek komoly munkát fektettek a hiteles tájékoztatásba. Sokat segít a média, ahogy az internetes közösségi oldalak szerepe is felértékelődött: mára az állatjóllét közös feladat lett.