2022.04.14. 09:00
Presbiterét köszöntötte születésnapján a hévízi református gyülekezet
Szonda Gyula presbitert köszöntötte a hévízi református gyülekezet 92. születésnapján.
Szonda Gyulának (b) Kuti Géza nyugalmazott esperes is gratulált az istentisztelet után, mögöttük Péntekné Vizkelety Márta
Forrás: Péter B. Árpád / Zalai Hírlap
Péntekné Vizkelety Márta lelkipásztor kiemelte: Gyula bácsi a gyülekezet megalakulása óta aktív tagja a közösségnek, amelyért nagyon sokat tett és tesz. Ő a harangozó, vasárnaponként nyitja az ajtót, hideg időben gondoskodik a fűtésről, a bibliaórákat pedig harmóniumon kíséri.
– Áldott, szeretetteljes, barátságos ember, és példamutató mindannyiunk számára, hogy az eltelt 92 évben megmaradt a hitben. Tiszteljük, szeretjük őt, s örömünkre szolgált, hogy megköszönthettük őt a templomunkban, ráadásul virágvasárnapon – emelte ki lapunknak a lelkész.
Szonda Gyula 1930. április 10-én született, s mint kiemelte: mélyen vallásos, református családból származik, amelyben példaképek voltak előtte: a déd- és nagyszülei és az édesanyja is, aki Budafokon presbiterként szolgált, s az albertfalvai imaház gondnoka volt. Úgy fogalmazott: meghatározó közegben nevelkedett, zenei tudását pedig abban is kamatoztatta, hogy rendszeresen kántorként szolgált.
– Az erőmet Jézus Krisztusnak köszönhetem, és persze a hitemnek – mondta Szonda Gyula. – Derűs, optimista beállítottságú és alkatú ember vagyok, s mindig tudtam, hogy a hullámvölgyből ki lehet emelkedni, újra lehet kezdeni mindent. A Jóisten ugyanis úgy intézi a sorsunkat, hogy a legnehezebb helyzetben is fordít az életünk útján, és ebből csak jól jöhetünk ki. Ez a tudat, hit és reménység kísért hosszú életemen át, számtalan alkalommal megnyilvánulva. Én mindent a Jóisten kegyelmének köszönhetek.
Dabóczi István presbiter a gyülekezet nevében, néha elcsukló hangon köszöntötte a 92 éves ünnepeltet. Azt mondta a születésnap kapcsán: egy olyan embernek, akit egy közösség szószólójának, vezetőjének választ, valamennyire ki kell lépnie a nyilvánosság elé, és így személyes ünnepei közösségivé válnak.
– Különösen így van ez, ha valaki közmegbecsülésnek és szeretetnek örvend – folytatta Dabóczi István, majd Szonda Gyula felé fordulva leszögezte: – Örülünk, ha látunk, ha találkozunk, és adja Isten, hogy még sokáig tartozz közénk és szolgálhasd gyülekezetünket. Azt mondják, az öröm, amit megosztunk másokkal, megkétszereződik, s most is ez a helyzet: mi most őszinte szívvel örülünk veled, neked.