Zalaegerszeg első díszpolgárai

Mivel törvény nem szabályozza az adományozással kapcsolatos ügyeket, a települések helyi rendeletben határozzák meg az adhatóság fő elveit s a címmel járó jogosítványokat. 

Régen a szabad királyi városok részletesen megszabták a polgárság jogi és anyagi feltételeit. Erkölcsi feddhetetlenség mellett házingatlannal, céhtagsággal vagy valamilyen értelmiségi foglalkozással kellett rendelkezni, és úgynevezett polgárdíjat kellett fizetni. A 18. század közepétől egyeseket „a városi érdekek körül szerzett érdemek” jutalmául polgárdíj megfizetése nélkül emeltek a polgárság soraiba. Ezek voltak a „grátiszpolgárok”. (Jellemzően a járványok idején segédkezők, illetve a napóleoni háborúkban hősiesen viselkedők kaptak ilyen státuszt.) Ezt követte később a dísz­polgári cím, az ezzel járó jogok megegyeztek a tényleges polgárok jogaival, csak a 19. század végén egészült ki ez több településen azzal, hogy a cím birtokosa tagja lehetett a városi törvényhatósági bizottságnak. 

A Dunántúlon elsőként Pécsett találkozunk a díszpolgári cím elődjével, 1791-ben. (Ez csupán a polgári taxafizetés alól adott felmentést.) 1835-ben Sopronban és Kaposváron már a mai értelemben vett díszpolgári címet kapott „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István. A megbecsülés ezen módja fokozatosan elterjedt előbb a városokban (pl. Székesfehérvár 1833, Győr 1846 stb.), majd a községi törvény megjelenése után a kisebb településeken is. 
Zalaegerszegen az első dísz­polgári cím adományozására 1895-ben került sor. A város szülöttje, a neves jogtudós, a vallás- és közoktatási miniszteri tisztséget betöltő Wlassics Gyula kapta. Az augusztus 14-i rendkívüli közgyűlésen olvasták fel Botfy Lajos képviselő indítványát: „Alkotmányos kormányunk egyik legjelesebb tagjának, az államférfiúi bölcsességben, mély tudományosságban, erélyben és tevékenységben páratlan gazdagságú dr. Wlassics Gyula… bölcsője városunkban ringott. A közkormányzat terén általában, de különösen a nevelésügyben elért sikerei… máris olyan nagyok, hogy azoknak elismerése és méltatása elől főleg szülővárosa el nem zárkózhatik. Indítványozom… hogy hálás elismerésünk és benne helyezett nagy reménységünk szerény nyilvánításául… Dr. Wlassics Gyulát… hazánk méltó büszkeségét szülővárosa díszpolgárává megválasztani szíveskedjék.” Az egyhangú döntés után négytagú bizottságot jelöltek ki a díszoklevél megszövegezésére. Ebben a fenti indokokon túl megemlítették szülővárosa iránti meleg ragaszkodását, tiszteletét és szeretetét is. A címmel együtt járt minden olyan jogosítvány, amit a város polgárai élveztek. A díszes oklevelet szeptember 5-én Svastics Benő főispán vezetésével népes küldöttség vitte Budapestre. Wlassics meleg hangú beszédben köszönte meg a barátságnak, a rokonszenvnek és szeretetnek ezt a kifejezését. Ígérte, hogy ereje és tehetsége szerint iparkodik, hogy előbbre vigye a magyar kultúra és benne Zalaegerszeg ügyét. Szavait tett követte. Felajánlotta – a városfejlesztések közepette eladósodott – Zalaegerszegnek a községi elemi iskola államosítását. A kedvező feltételeket a város elfogadta. Ugyancsak segítségével valósulhatott meg a régi álom, a 8 osztályos főgimnázium létrehozása. A város hálája jeléül 1896. április 20-tól az Iskola utcát, amelyben született, Wlassics Gyula utcának nevezte el, s szülőházára a főgimnázium avatása napján, 1897. szeptember 8-án emléktáblát helyezett el közadakozásból. S rendre nyomon követték sikereinek főbb állomásait (pl. Közigazgatási Bíróság elnöke; főrendi ház tagja, majd elnöke; bárói cím; Corvin-lánc; Hágai bíróság tagja). A vármegye is örökös bizottsági taggá választotta. Haláláról 1937-ben megrendülten emlékezett meg a városi közgyűlés.

 
1945 után viszont nem tartozott a kedvelt történelmi személyiségek közé. A róla elnevezett utcát átkeresztelték, emléktábláját bemeszelték. A rendszerváltás óta megbecsültsége ismét töretlen. A Zrínyi-gimnázium előcsarnokában 1996 óta emléktábla hirdeti az iskola megteremtésében betöltött szerepét. A Kazinczy tér – Ady utca sarkán Béres János szobrász alkotása található 2002 óta. A bronz domborművön arcképe látható az alábbi szöveggel: „Ezen utca 1896–1946 között Wlassics Gyula (1852–1937) jogász, egyetemi tanár, akadémikus, vallás- és közoktatási miniszter nevét viselte, aki az 1990-ben lebontott 13. számú házban született.” Utca ismét viseli nevét Páterdombon. Munkásságáról két kötetet is kiadott a város. A szülőházáról eltávolított emléktáblát a Göcseji Múzeum őrzi. 

A következő díszpolgári címre 11 évet kellett várni. Ekkor, 1906-ban viszont egyszerre 8 díj adományozására került sor. Történt ugyanis, hogy az 1905 elején megtartott országgyűlési választásokon a Szabadelvű Párt vereséget szenvedett. Az uralkodó mégis őket bízta meg a kormányalakítással. Az ellenzék országos ellenállást hirdetett. Zala a nemzeti ellenállás első vonalában állt. Azon megyék egyike volt, amely királyi biztost kapott, s az egyetlen olyan megye, amely azért kapott, mert a kiküldött kormánybiztos működését lehetetlenné tette. Válaszul a kormány megszüntette a megye autonómiáját. De a zalaiak kitartottak. A közel másfél éves jól szervezett ellenállás elérte célját. Az uralkodó megegyezésre kényszerült, s az ellenzéknek is tetsző kormányt nevezett ki. „Diadalra jutott a vármegyék ellenállása, amelyen megtört az önkényuralom” – örvendezett Zalaegerszeg város közgyűlése, s az ellenállást vezérlő bizottság elnökét – Deák Ferenc keresztfiát –, Kossuth Ferencet (1841–1914) 1906. május 28-án díszpolgárrá választotta. Az új kormány kereskedelmi minisztere az indoklás szerint „kimagasló hazafiasságáért, a lefolyt nemzeti küzdelemben tanúsított államférfiúi, bölcs vezetéséért, hálánk, szeretetünk, nagyrabecsülésünk és határtalan bizalmunk jeléül közfelkiáltással, városunk díszpolgárává megválasztottuk, … s mindazon jogokkal, melyeket városunk polgárai élveznek, ezentúl ünnepélyesen felruházzuk, s Zalaegerszeg rendezett tanácsú város díszpolgárának valljuk és elismerjük.” Kossuth Lajos fiának kitüntetését a kormány többi 7 tagjának díszpolgárrá választása követte a június 18-i közgyűlésen. [Wekerle Sándor (1848–1921) miniszterelnök, pénzügyminiszter; Apponyi Albert (1846–1933) vallás- és közoktatási miniszter; Jekelfalussy Lajos (1848–1911) honvédelmi miniszter; gróf Andrássy Gyula (1860–1929) belügyminiszter, Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszter; Polányi Géza (1848–1920) igazságügyi miniszter és gróf Zichy Aladár (1864–1937) király személye körüli miniszter lett Zalaegerszeg díszpolgára.] Oklevelük szövege megegyezett Kossuth Ferencével. A kitüntetést Batthyány Pál főispán vezetésével nagy küldöttség vitte Budapestre. A miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor köszönte meg az elismerést a többiek nevében is. „Kitüntetésük közéleti működésünknek egyik szép emléke lesz, de egyszersmint erőforrás is, melyből erőt meríthetünk, hogy hazánk jólétét előmozdítsuk.” A díszokleveleket dús aranyozású csontkötésbe foglalták, mindegyiken az illető miniszter drágakőutánzattal kivert monogramjával. Az új díszpolgárok közül háromnak (Kossuth, Darányi, Zichy) képviselőként is köze volt a megyéhez, a többiek közül Apponyi Alberttel, „a legnagyobb élő magyarral” alakított ki szoros kapcsolatot a város. Figyelték közéleti szereplését, s jelentős évfordulóin küldöttséggel vettek részt. Az ötször is Béke Nobel-díjra jelölt díszpolgárról utcát is neveztek el (a Mártírok útja viselte nevét 1928 és 1948 között), amelyet ő szerény levélben köszönt meg. Halálakor (1933-ban) rendkívüli közgyűlésen döntöttek arról, hogy megfestetik egész alakos képét, amelyet a közgyűlési teremben helyeznek el. A festmény (Laczkó Gyula munkája) el is készült, s 1936-ban emlékünnepség keretében avatták fel a II. Göcseji Héten. 

A következő díszpolgári cím adományozására közel másfél évtized múlva került sor. A Dunántúli Közművelődési Egyesület javaslatára Rákosi Jenőnek ítélték meg 1920. november 22-én. Rákosi Jenő (1842–1929) a korabeli irodalmi élet egyik legismertebb alakja volt. „Népszerűsége szinte példátlan, a Kossuthéval vetekszik, írása a közérzés egyetemének kifejezője” – írta róla Schöpflin Aladár. Író, újságíró, színházi szakember és lapszerkesztő volt. 1881-től tulajdonosa és vezércikk­írója a korszak legismertebb lapjának, a Budapesti Hírlapnak. Tevékenységét az uralkodó nemesi címmel, a tudományos és közélet MTA- és főrendi tagsággal ismerte el. Vas megyében született, de ifjúkorát Zalában (Ukkon, Ötvöspusztán, Türjén) töltötte, szorosan kötődött a vidékhez. A Zala megyei Közművelődési Egyesületnek dísz­elnöke volt, s jelentős összeggel járult hozzá a Csány-szobor felállításához. A díszpolgári címmel a „magyar irodalom és közművelődés, és a magyar hazafiság istápolása” körül kifejtett félévszázados munkásságát ismerte el Zalaegerszeg. Az oklevelet Martos Zsigmond festőművész készítette. (Címlapon a városcímer diszkrét keretkoszorúban, a második oldalra a kéttornyú templom és a városháza került. Az egész alkotás a régi könyvdíszekhez méltó kiállításról árulkodott.) A kitüntetést Szmrecsányi György és Fangler Béla nemzetgyűlési képviselő adta át Rákosi Jenőnek 1921. május 28-án a Budapesti Hírlap szerkesztőségében. A népszerű író haláláig ápolta a kapcsolatot a várossal, amely emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Hatalmas terjedelmű életműve ma már újra felfedezésre vár. 

A következő díszpolgár személyéről az 1925. március 28-i közgyűlés döntött. Az ország akkori legnépszerűbb miniszterét, Vass Józsefet (1877–1930), a népjóléti és munkaügyi tárca vezetőjét részesítették az elismerésben. Vass József több szállal kötődött Zalához. 1919-ben a kommün alatt a zalai szőlőkben, Gógánhegyen bújt el üldözői elől. Később a zalaszentgróti kerület képviselője lett. Sokat segített a megyeszékhelynek az 1920-as években. Neki volt köszönhető az a lakásépítő akció, mely során 60 állami kislakás építésére került sor. 4 milliárdos építési hitelt biztosított a városnak, és ezenfelül 120 vagon épületfát díjmentesen. Érdeme a hajdani internálótábor munkásszanatóriummá való átalakítása. Nem véletlen, hogy ő avatta, s hogy róla nevezték el az intézményt. Ekkor (1925. augusztus 29-én) nyújtották át számára a Gőbel Árpád által tervezett, szép kivitelű díszpolgári oklevelet. Többször ellátogatott Zalaegerszegre. Nagy érdemei voltak a Notre Dame zárda idetelepítésében, az aggápolda felújításában, a kórház-, az anya- és csecsemőintézet fejlesztésében, és a vasútállomás jelenlegi formájában történő megépítésében. Váratlan halálhírét első oldalon hozta a helyi sajtó. Hogy emléke ne felejtődjön, utcát neveztek el róla 1931-ben (a Petőfi utca Bíró Márton és Kossuth utca közötti keleti felét). 

A következő közel 20 évben a város ötször döntött díszpolgári címről. Bethlen István 1927-ben aktív miniszterelnökként vehette át a kitüntetést, Klebelsberg Kunó a magyar kultúra érdekében végzett szolgálataiért, a Notre Dame Zárda és Iskola alapkövének letételekor, 1928-ban kapta meg az elismerést. Gömbös Gyula kitüntetéséről 1936-ban a katonaság visszatelepítése miatt döntött a város, de a miniszterelnök halála miatt meghiúsult az átvétel. Felvidék és Kárpátalja visszaszerzésében játszott szerepéért Pehm József javaslatára Imrédy Béla lett díszpolgár. (Ezt a kitüntetést azonban a város 1945. november 30-án visszavonta.) 1945 előtt a város utolsó díszpolgára „az ország írófejedelme”, Herczeg Ferenc lett 1943. november 10-én. (Az akkor már 80 éves író 1929-től ideje jó részét Zalában, Badacsonyban töltötte.) 

A következő díszpolgári díjra 21 évet kellett várni. Pais Dezső nyelvtudós kapta, 1964-ben.