Kőrösi Csoma Sándor emléke Taron

A kelet, illetve az ősmagyarság kutatók sorában elévülhetetlen érdeme van Kőrösi Csoma Sándornak, akinek többek között a tibeti-angol szótárat és a tibetológia mint tudományág létrejöttét köszönhetjük. Szegény sorsú kisnemesi székely család hatodik gyermekeként született Csomakőrösön 1784-ben, s a nyugat-bengáli Dardzsilingben halt meg 1842-ben, az európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a Himalája harmadik legnagyobb csúcsa alatt, a Kancsendzönga alatt.

Már az indulás is kalandos volt, 1819-ben nyolc hónap alatt megtanult szerbül, horvátul és szlovénül, hogy eredeti terve szerint Oroszországon keresztül jusson el Kína északi részébe. Hiába kérvényezte többször, nem kapott hivatalos útlevelet, így kereskedőként a hatóságokat kijátszva jutott külföldre.

Nyugat-Tibetben találkozott William Moorcroft brit indiai kormánymegbízottal, aki felismerte rendkívüli nyelvérzékét, s ő támogatta a tibeti-angol szótár elkészítésében. A ladaki Tszepál király főminiszterének ajánlólevelével jutott el a zanglai kolostorba, ahol elsajátította a tibeti nyelvet, s megismerte a buddhizmust. 1822-ben nekivágott a Himalájának.

Nélkülözések közepette végezte munkáját, később a phuktali láma kolostorba is eljutott. Azon kevés európai közé tartozott, akit azonnal befogadtak a szerzetesek.

Életének utolsó éveiben a Bengáli Ázsiai Társaság meghívására Calcuttában élt, kutatómunkája közben kereste fel a pesti festőművész, Schöefft József Ágoston, aki elkészítette egyetlen hiteles arcképét, amit később Pesten litográfiában sokszorosítottak. A festő kalandos élete egyébként külön történetet érdemel.

Kőrösi Csoma Sándor 1842-ben újra útra kelt, hogy megtalálja a magyar őshazát, hiszen eredetileg ezért indult útnak szülőföldjéről. Észak-Bengáli mocsaras vidékén maláriát kapott, a trópusi lázba halt bele. Síremléket a Bengáli Ázsiai Társaság emelt tiszteletére, a Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben emléktáblát helyezett itt el.

A rövid életrajz természetesen csak szösszenetnyi összegzése annak, hogy mi mindent köszönhetünk a magyarságkutatónak. A sztúpát hitre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki meglátogathatja. Mellette jellegzetes épületben található az az állandó kiállítás, aminek témája miatt érdemes hosszabb időt szánni a tablók olvasására.

„A szkíta és magyar kultúra Kőrösi Csoma Sándor Központjában az Eurázsiában történelem előtti korok óta megjelenő megvilágosult mesterek által tanított Belső Ösvény alapjainak tömör bemutatása mellett, e szent hagyomány Közép- és Belső-Ázsia szkíta-hun népei történelmében játszott meghatározó, ám hazánkban egyelőre kevéssé ismert szerepéről láthatunk kiállítást. Emellett betekintést nyerünk abba is, hogy a hatalmas szkíta-hun népek milyen alapvető meghatározó szerepet játszottak annak a fennkölt szellemiségnek, gyakorlatnak és műveltségnek a kialakításában és elterjesztésében az egész világon, amely a Földünkön ősidők óta megjelent megvilágosult mesterek példája és tanítása nyomán kialakult. A koncepció két alkotója Csöpel Láma és Kovács Imre Barna számára ez a XXI. századnak szóló identitás mindazoknak a kultúráknak az együttműködését magába foglalja, amelyek a Selyemút mentén alakultak ki, és virágoztak az évezredek során. A Selyemútnak ez a sokszínű és mégis egységes szellemisége és kultúrája kapcsolta össze Eurázsia népeit egy egységes kultúrában, amelynek nagyon sok arculatú vallási, kulturális és művészeti megjelenése volt, de mindezek képesek voltak együtt létezni, és egymást gazdagítani a kölcsönös megértés és elfogadás légkörében” – olvasható a https://csomakozpont.blogspot.com oldalon, ami egyben a tárlatot is ajánlja.