Csikné Nádudvari Éva szív alakú gyűjtőedényt készíttetett Vonyarcvashegyen

A Vonyarcvashegy kapujában lévőt Csikné Nádudvari Éva készíttette, aki az egészségügyben dolgozott, és egész életében fontosnak érezte az iskola elvégzése után tett hippokratészi esküjének betartását. A piros szívről a következőt mondta:

- Egyik barátom hívta fel a figyelmem egy Kisapátiban lévő szívecskére. Én abban a pillanatban autóba ültem, elmentem a készítőjéhez, és rendeltem nála egyet. Az most a fiam boltja előtt áll. Azért csináltattam, mert a mozgássérülteknek szeretnék segíteni. Gondoltam, ha szívet csináltatok, lesznek majd, akik beledobják a pillepalackok kupakjait, melyek eladásával segíthetünk a rászorulókon. Eddig hétszer ürítettük ki a gyűjtőt, és olyan átvevő céget keresünk, amely a legtöbbet fizeti. A kiválasztott családnak adjuk majd át a bevételt.

Csikné Nádudvari Éva elmondta, hogy az egyik ismerősük fiának is így segítettek.

- 16 évesen elment fürdeni a barátaival a Tiszára, és fejest ugrott a sekély vízbe. Mivel a férjem is mozgássérült volt, érzékenyen érintett a fiú sorsa. Kapcsolatban álltam a Svájci Magyar Egyesület vezetőjével, amelytől saját autómmal hoztam speciális eszközt ennek a családnak. Náluk szembesültem azzal, hogy mélyszegénységben élnek, az utcáról hordták a lakásba a vizet, nem volt fürdőszobájuk. Nehezen haladt a gyűjtés, de hazaérkezve felhívott az éppen itthon lévő svájci magyar hölgy, behívott magához, és a kezembe adott egymillió forintot, hogy vigyem el a családnak. Elsírtam magam. Becsületbeli elismerés nekem, hogy rám bíztak ennyi pénzt. A fiammal megpakoltuk az autót, és elvittük karácsony másnapján a pénzt. Azóta átalakították a lakást, gyönyörű fürdőszoba is készült. Nem ez volt az első eset, akin tudtam, mindenkin segítettem. Az édesapám példáját követem, ő tanított meg arra, hogy segíteni kell mindenkinek.