Steinbach József: mind a somogyi, mind az őrségi református egyházmegye biztos kezekben van

Steinbach József, a dunántúli református egyház­kerület püspöke szerint mindkettejükre fontos feladat vár, hiszen az egyháznak napjainkban rengeteg változással, új kihívásokkal kell szembenéznie.

– Általános vélekedés, hogy az országnak a dunántúli részében él a legkevesebb református – mondta Steinbach József. – Ez hosszú időn keresztül így is volt, a nagy református központok történelmileg a Tiszántúlon, Budapesten, illetve a nagyvárosokban alakultak ki. A legutóbbi számadatok viszont azt mutatják, hogy megindult egy elvándorlás az ország nyugati része felé. Ennek sok összetevője van, többek közt a munkahelyek kérdése, nekünk azonban nem feladatunk az okok elemzése. Az már sokkal inkább, hogy az egyházkerületünk településein megjelent mobilis tömeget, aminek egy része értelemszerűen református vallású, valami módon megtaláljuk. Ha az említett két egyházmegyét nézzük, akkor Nagykanizsa egy komoly, élő gyülekezet, s nagyon örülünk annak, hogy az itteni lelkipásztor, aki egy odaadó lelkész, lett a somogyi egyházmegye esperese. Ami pedig az Őrséget illeti, a legjobb példa arra, hogy miként kell és lehet is a falvakban élő híveket megszólítani. Ma ugyanis ez is egy hatalmas és gyönyörűséges feladat, hiszen nemcsak az országrészek között van mobilitás, hanem a városok és falvak között is. Talán a pandémiának köszönhetően is azt tapasztaljuk, hogy egyre többen költöznek a városok agglomerációiba. Én ettől a vidék feléledését várom, azt, hogy Isten akarata szerint a kisebb gyülekezeteink is megerősödnek. Ezek ugyanis nem azért lettek gyengék, mert nem tettük jól a dolgunkat, hanem azért, mert elfogytak az ott élő emberek.

Steinbach József kérdésünkre szólt a koronavírus-járvány református egyházat ért hatásairól is. Úgy fogalmazott: mindannyian átéltünk veszteségeket, így a református egyházat is elérte a pandémia. Temetésekre mind a gyülekezetekben, mind egyházkerületi szinten került sor. A járványhelyzet ugyanakkor megmutatta, hogy milyen összetartó a közösség, s milyen fontos feladatokat végeznek a lelkipásztorok.

– Egy speciális helyzetbe csöppentünk mindannyian, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kellett – folytatta a püspök. – Ilyenek voltak az online istentiszteletek, amelyekben nagyon jól helytálltak a lelkipásztoraink, de ide kell sorolni a lelki gondozást is, hiszen új utat kellett találni ahhoz, hogy elérjük a gyülekezeteink idős­ korú tagjait. Személy szerint nagyon hálás vagyok a lelkipásztorainknak azért a hűségért és odaadásért, amit a járványidőszakban a dunántúli református egyházkerületben megtapasztaltunk. Ugyanígy köszönettel tartozunk a közoktatási, idősgondozó és szociális intézményeinkben tanúsított helytállásáért. Isten gondviselő szeretetéből minden otthonunk nagyobb baj és probléma nélkül ment át ezen a nehéz időszakon.

Steinbach József elmondása szerint döbbenetes számot mutatott az online istentiszteleteik látogatottsága, másrészt online lelkipásztori beszélgetések során olyanokhoz is eljutottak, akik kevésbé gyakorolták eddig vallásukat. A püspök szerint most ezeket az embereket kell beépíteni a gyülekezetekbe.

– Az emberek várják a szeretettel teli megszólító hívást – folytatta. – Azt a beszélgetést, ami rámutat arra, hogy az élet több annál, mint amit a jelenben, a mában, ebben a pillanatban meg tudunk élni. A pandémia alatt sokan rádöbbentek, hogy az emberi élet nincs teljes egészében a birtokunkban, hogy az emberi lény törékeny, s rászorulunk Isten megtartó kegyelmére. Mi azt valljuk, hogy a földi élet Isten ajándéka, annak minden örömével, de gyümölcsét csak akkor élvezhetjük igazán, ha közben Isten országát építjük.