Iskolai gyermekbántalmazás: hogyan ismerjük fel és mit tehet a szülő?

Aligha van olyan gyerekcsoport, ahol ne fordulna elő szóbeli vagy tettleges bántalmazás. Ezek az esetek azonban legtöbbször rejtve maradnak a felnőttek előtt. Milyen jelei vannak az iskolai bántalmazásoknak és mit tehet a szülő vagy a pedagógus ellene?

-A bántalmazás igen tág körben értelmezhető. Szűkebb értelemben csak a fizikai erőszaktevést szoktuk idesorolni, de valójában a csúfolódás, a zaklatás, a fenyegetés is ehhez tartozik. Az iskolai erőszak, vagyis a bullying olyan indokolatlan agresszív viselkedésforma, amely ismétlődő jelleggel és szándékosan irányul egy gyenge, magányos egyénre, akinek nehézségei vannak önmaga megvédésében. Általában nem nyilvános, titokban zajlik, a fenyegetések miatt esélyt sem adva a segítségkérésre.

Néha csak az áldozat viselkedésének megváltozása, tanulmányi előmenetelében való romlás utal a háttérben zajló eseményre. A gyermek személyisége megváltozhat, befelé fordulóvá, szorongóbbá válik, emellett ingerült, feszült.

Megváltozhatnak evési-alvási szokásai, könnyen elsírja magát. Nagyobb gyermek meg is fogalmazhatja az önmagával való elégedetlenséget, súlyosabb esetben néha szuicid gondolatok és késztetések is előbukkannak – mondta Hajdu Ildikó klinikai gyermek-szakpszichológus.

Mit tehet a pedagógus, ha ilyen jellegű problémával találkozik?

-Az iskola nem csak a tanulás helyszíne, a kortárs szocializáció is ebben a közegben zajlik. Az itt létrejövő konfliktusok megfelelő kezelése a nevelők feladata. A bántalmazás súlyos vétség, az iskolai protokoll (házirend, működési szabályzat) rendelkezik az ilyen típusú események eljárásrendjéről. Az esemény érzelmi vetületének kezelése viszont osztályfőnöki hatáskör. Fel kell mérni, miért következett be a bántalmazás, miért éppen most, volt-e előzménye. Mivel egy gyermek minden esetben az osztályközösség része, ez a csoport is fontos tényező mind az előzmények, mind a következmények kezelésekor.

A bántalmazott gyermeknek első lépésként fizikai védelmet kell biztosítani. Addig, amíg nap mint nap rettegve megy iskolába, nem érhet el eredményt semmiféle érzelmi támogatás.

Ha a megfelelő védelem biztosítva van, ki kell segíteni őt az esetleges marginalitásból, meg kell erősíteni a pozícióját az osztályban, lehetőséget kell adni neki, hogy megmutathassa erősségeit. Az agresszort a megfelelő jogi szankciókkal párhuzamosan osztálybeli pozíciójának átalakításával gyengíthetjük.

Rendkívül fontos a gyermeknek, ha a szülőt a maga oldalán tudhatja

Ha támogató szülőként segítünk hatékonyan feldolgozni az eseményeket, a negatív tapasztalat akár talpraesettebbé, életrevalóbbá is teheti gyermekünket.

-Ha már megtörtént a bántalmazás, elsődleges feladatunk a gyermek fizikai épségének biztosítása, minden érzelmi tompítás csak ezután következhet. Ha minden reggel pofonnal várják a mosdóban, hiába oldjuk mesékkel vagy beszélgetéssel a gyermek szorongását. Ha az eseményt nem is tudjuk semmissé tenni, az érzelmi hatásokat tompíthatjuk –első körben az érzelmek legalizálásával.

Ha legyintünk, vagy „ne is foglalkozz vele!” felkiáltással elbagatellizáljuk a történteket, a gyermek úgy érzi, megélt érzelmeit is lekicsinyeljük.

Ez tovább rontja önértékelését, növeli az értéktelenség-érzést. Fogadjuk el, legalizáljuk a benne kavargó érzéseket, majd ezekkel próbáljunk meg foglalkozni. „Biztosan nagyon bánt a dolog, hogy ezt mondták rád. Mit gondolsz, miért tették? Mi zavar téged ebben? És mit tudsz mondani legközelebb egy ilyen helyzetben?”

Elmesélhetünk hasonló, velünk történt eseményt, ötleteket adhatunk, mit célszerű tenni egy ilyen helyzetben. A legfontosabb, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a gyermekkel a hátat fordítás vagy a kioktatás helyett – tájékoztat a szakember.

De hogyan válik egy gyermek ”bántalmazóvá”?

-Különítsük el a verbális és a fizikai bántalmazást. Az csúfolódás pszichológiai értelemben a gyermek fejlődésmenetének része. Már kisgyermekkorban elkezdődik az a folyamat, amely az énünk kialakulásáról, annak felfedezéséről szól. Ennek az az alapgondolata, hogy más vagyok, mint a többiek, nem vagyok azonos velük. A gyermeknek meg kell tehát tanulnia elkülöníteni magát másoktól, meg kell fogalmaznia különbözőségeit és egyezéseit a többiekhez képest.

Ez a legkisebbeknél még gátak nélkül, szabad gyermekszájjal zajlik pl. „nézd, anya, de duci a néni!”. Ha azonban később nem alakul ki megfelelő fékrendszer –ami nagyon sokáig még a szülői „segéd-én” útmutatásával zajlik-, könnyen csúfolódásba, sértésbe csúszik át a kezdetben önmeghatározásra szolgáló jelenség. Nagyobb gyermekek esetében a szándékosság erősebben van jelen, vagyis inkább agresszió-alapú, hiszen ők már tisztában vannak vele, hogy „szavakkal verve” is lehet bántani.

A fizikai agresszió alapja egy velünk született ösztön, mely a túlélésünket volt hivatott segíteni azáltal, hogy a vélt vagy valós sérelem megtorlása érdekében energiát szolgáltat. Ehhez eszközül az erőt használjuk. Felnőtt korra –megfelelő szocializáció mellett- elérjük azt a szintet, amikor fel tudjuk mérni, feltétlenül szükség van-e a túléléshez az agresszióra, és le tudjuk állítani ez irányú késztetéseinket. Ha a gyermek még nem rendelkezik megfelelő önszabályozással, vagy szocializációjának része az erőszak látványa, akkor ezt az eszközt fogja használni érdekérvényesítéskor.

A szülőknek felelőssége van abban, hogy gyermekük ne váljon se bántalmazóvá, se áldozattá

-Egyrészt fontos megtanítani gyermekeinknek –a modellálás erre a legjobb eszköz-, hogyan tud gátat szabni indulatainak, mit tegyen, ha elönti a düh. Az agresszív késztetéseket nem lehet büntetlenül elnyomni, megfelelő csatornát kell neki adnunk, hogy a társadalom számára elfogadható módon elvezetődjön. Mindenki próbál ehhez eszközöket találni: sportolunk, beszélgetünk, időnként kiabálunk, de néha maladaptív módszerekhez is folyamodunk, pl az alkohol, drog. Fontos tudnunk, hogy ezek az otthon tapasztalt viselkedésminták gyermekünk egész életét végig fogják kísérni.A másik fontos dolog abban is segítenünk gyermekünket, hogyan ne váljon áldozattá. A gyermek pszichoszociális fejlődéstörténetének része, hogy társaival összeméri magát, igyekszik a megfelelő helyen pozicionálni önmagát.

Ha a megfelelő helyen kezeli erősségeit-hiányosságait és ebben a szülő is egészséges visszajelzőként szolgál, akkor egy stabil önértékelésű, erős belső tartással rendelkező gyermeket nevelhetünk.

Ez az alapja annak, hogy ki mer-e majd állni önmagáért, tudja-e mozgósítani eszköztárát az esetleges konfliktusoknál – mondta a klinikai gyermek-szakpszichológus.

Minden ötödik percben meghal egy gyermek erőszak következtében a világon. Több millió gyermek számára napi valóság a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazástól való félelem. Minden gyermek boldog, egészséges és sikeres életre született. Ám a bántalmazás lerombolja ezt az esélyt és döntően befolyásolja a gyermek egészségét, jóllétét, végső soron a jövőjét. Hiszen a bántalmazás következményei élete végéig elkísérhetik – írja az Unicef.hu

Fotók: illusztráció/pixabay