A kerti fitneszt az őszi hetekben krumpliszürettel gazdagíthatjuk

A korai fajtát én már július óta „monyásztam”, vagyis kézzel beletúrva a bokrokba kibányásztam a használható, legalább dió méretűek közül párat, és belefőztem a szintén frissen szedett sárgarépával, petrezselyemmel, borsóval, vajbabbal, karalábéval – ezzel-azzal, amit éppen adott a kert – a zöldséglevesbe.

Szóval nálunk a bébi­krumpli nem ismeretlen kategória. A korai fajta a „hivatalos” krumpliszüret idejére ki is fogyott, a mennyiségére a folyamatos fosztogatás miatt képtelenség következtetni. Akadt, aki az ilyetén burgonyázást pazarlásnak minősítette, mondván, hogy az így eltékozolt 1 kilóból akár 5 is lehetett volna, ha beérem a tavalyi (fonnyadozó, csírázó, folyamatosan értéktelenedő, szinte már vitaminmentes) krumplival, vagy megveszem a boltokban kapható (műtrágyával felturbózott, agyonpermetezett) árut.

A kerti fitneszben a legtöbb testzsírt elégető gyakorlatokkal a biokrumpli-termesztés látja el az amatőr földművelőt. Már majdnem hozzátettem: kivéve az idei évet, amikor eszembe jutott az a másfél hónapos szárazság, amikor hajnalonta kemény küzdelem közepette megpróbáltam életben tartani az ültetvényt. Közel két évtizede, hogy magunk biztosítjuk a család földi alma (Erdélyben pityóka, az Alföldön kolompér, hivatalosan Solanum tuberosum) szükségletét, de még egyszer sem fordult elő, hogy még azt is öntözni kellett. Heteken át, minden áldott nap kora reggel mind a 250 krumplibokor „fejenként” 1-1 liter vizet kapott, s nem valamiféle modern módszerrel, hanem 10 literes öntözőkannában, kézi erővel cipelve és kiporciózva. Ilyen alkalommal – ha már ott voltam – leszedtem a sárga-fekete csíkos kolorádóbogarakat is az ivadékaikkal együtt. Valószínűleg a rendszeres begyűjtésnek köszönhetően nem tudtak kibontakozni, talán azért tűnik olybá, hogy idén kevesebb volt a krumplibogár, mint a korábbi években. Igaz, a szomszéd kertben, ahol még zöldell a krumpli szára, a permetezés ellenére dúl a bogárinvázió, de ez a mi pityókánkat már nem fenyegeti. Igaz, nem dőlhetünk teljesen hátra, hiszen a galád rovar az összes csucsorfajtát, így a paradicsomot és a padlizsánt is kedveli.

Tudták, hogy Héderváron, ahol 1947-ben az első flancos csíkos zekét viselő rovart (Leptinotarsa decemlineata) Magyarországon megtalálták, az 50. évfordulón bronzból krumplibogárszobrot készíttettek? Méghozzá a helyi legenda szerint a beolvasztott Lenin-szobrokból. Mint mondják, nem a feneketlen bendőjű kár­tevő iránti tiszteletből, hanem az ellene kibontakozó szervezett növényvédelem elismerésére tették, s a polgármesteri hivatal épülete előtti parkban állították fel egy jókora kőalapzatra, szemben a millenniumi emlékművel.

Tavasszal a krumpli ültetését sikerült viszonylag könnyedén legyűrni, ideális volt ugyanis a talaj állapota, nem kellett megszakadni, mire elkészült a gumók számára a kellően mély barázda. S mivel még jócskán a májusi fagyok előtt jártunk, a sorokra egyúttal felhúztam a bakhátat is, hogy a hajtások, bármennyire tülekednek, csak a Pongrácok, Szervácok, Bonifácok névnapi bulija után érjenek ki a napvilágra. Így egy kosszal letudtam a szintén embert próbáló „krumplitöltést” is, s elismerem, a kiszedés sem izzasztott meg túlságosan. Egyrészt, mert három részletben valósítottam meg, másrészt, mert, akárcsak tavasszal, ezúttal is kellően laza volt a talaj, s főleg, hogy kaptam ajándékba egy vadiúj, a krumpli felszedéséhez is csúcsszuper ásóvillát. Most már csak a helyes tárolásra kell ügyelni.

A célra legideálisabb természetesen a hagyományos, földes aljzatú pince 8–10 Celsius-fok­os hőmérséklettel. Ha ilyenünk nincs, igyekezzünk sötét, hűvös, nem túl magas páratartalmú helyet keresni számára, mert a krumpli a világosban zöldül, a száraz melegben fonnyad, a nedves környezetben rothad, a túl hidegben pedig édesedik, a benne lévő keményítő ugyanis cukorrá alakul. Ha lehet, ne tartsuk egy légtérben almával és körtével, mert hatásukra gyorsabban csírázik.

Amit az idei szezon tapasztalataként, bár nem tudományos megalapozottsággal, de bátran állíthatok: a népszerű gyógynövények, a körömvirág, a büdöske, a csombor és társai a krumpliföldön is vállalják az egészségügyi szolgálatot, riasztják például a levéltetveket, de igazi jótettük, hogy a gyökerük olyan anyagot bocsát a földbe, amely elűzi fonalférgeket és a gumókra fenekedő többi haramiát. A vörös laboda az idén különösen helytállt, így elkerülte az ültetvényt a pocok- és egérinvázió is.