Már működik az új víztisztítómű Zalaegerszegen

Több mint két évtized telt el azóta, amióta a Zalavíz Zrt. elkezdte a keleti vízbázisfejlesztés előkészítését. Sikertelen pályázatok után 2016 decemberében fogadták el a projektet a döntéshozók, így 4,2 milliárd forintból, nagyrészt európai uniós vissza nem térítendő támogatásból és magyar állami hozzájárulással megkezdődhetett a kulcsfontosságú beruházás.

A kivitelező, a Szabadics Zrt. 2019 áprilisában indította a munkát. A projekt Zalaegerszeg területének kétharmadán kívül Bocfölde, Csatár, Sárhida, Teskánd, Kiskutas, Nagykutas, valamint Zalaszentiván, Pethőhenye, Zalaszentlőrinc és Alibánfa területét érinti. Ezeket a településeket mind a zalaegerszegi keleti vízbázisról látják el ivóvízzel, amelyet eddig két tisztítóműben tisztítottak, a zalaegerszegiben és az utóbbi négy település esetén a zalaszentivániban. A szentiváni tisztítómű megszűnt a projekt keretében, az ő vizüket is Zalaegerszegen tisztítják, ahol a régi technológiát vadonatúj váltja fel. Zalaszentivánon voltak nyomásproblémák, így ott egy víztorony is épült a beruházás során.

- A fejlesztés alapvetően azért indult, mert szükség volt egy új tisztítóműre Zalaegerszegen, hiszen a jelenleg használatban lévő 1976-ban épült, gépészetileg elavult – mondta Arnhoffer András, a Zalavíz elnök-vezérigazgatója. – Ahhoz képest, hogy több mint 40 éve napi 24 órában működik, szépen ellátta a feladatát, de már nem volt korszerű. A másik probléma az volt, hogy a metángázt és ammóniát tartalmazó ivóvízkutakból érkező víznek a gáz- és ammóniamentesítését, a vastalanítását és a mangán eltávolítását egyetlen technológia végezte, és már annyi szerves anyag került a szűrőkre, hogy egyre nehezebb volt mikrobiológiai szempontból egyensúlyban tartani a tisztítási folyamatot. A fő cél tehát egy új, mégpedig háromlépcsős zalaegerszegi tisztítómű építése volt. Emellett hat régi ivóvízkutat megszüntettünk, és hat új kutat fúrtunk a keleti vízbázison.

Az új kutak mélyebbek a régieknél, hiszen ahogy az ember szennyezi a környezetét, egyre mélyebbre jut a szenynyeződés a földben, s egyre mélyebb kutakból lehet tiszta vizet nyerni.

- Elküldtük a keleti vízbázis új kútjaiból nyert vizet kormeghatározásra, augusztusra várjuk az eredményt. Amikor több mint 20 éve a zalaegerszegi nyugati vízbázison korszerűsítést végeztünk, ott is megtettük ezt, és kiderült, hogy az onnan nyert rétegvíz tízezer évnél idősebb, még a mamutok éltek itt, amikor elkezdett leszivárogni. Ez az ivóvíz garantáltan gyógyszermaradvány-, hormon- és mikroműanyag-mentes, ezért is meg kell becsülni. Egyre kevesebb ilyen vizet találunk. Ha például egy tíz éve leszivárgott vizet akarnánk a földből kinyerni, azzal nem mennénk sokra, mert már elszennyeztük. Ezért nem szabad a vizet pazarolni, hiszen már most nagy kérdés, hogy a jövőben mit fogunk inni – hívta fel rá a figyelmet Arnhoffer András.

A beruházást az is indokolta, hogy a vízellátást biztosító régi kutakból kitermelt vízmennyiség csúcsidőszakban éppen elegendő volt ugyan, de bármelyik kút meghibásodása vízkorlátozást, vízhiányt okozhatott volna, így a vízbázis kapacitásának bővítésére is szükség volt.

Mindezen túl komolyabb tisztítási technológiát kellett kiépíteni, mert bár a keleti bázisról szolgáltatott víz minősége átlagban nem lépte túl az előírt határértékeket, az elmúlt négy évben azonban vas, mangán, illetve ammónium vonatkozásában történtek határérték- túllépések, akárcsak a mikroszkópos biológiai vízminőségi jellemzők vonatkozásában. Ebben közrejátszott az is, hogy az elmúlt évtizedekben a vízfogyasztás számottevően lecsökkent, emiatt hosszabb ideig tartózkodik a víz a vezetékhálózatban, ami kedvezőtlen minőségi változásokhoz, lerakódásokhoz vezet.

A kivitelező ezzel összefüggésben Egerszegen 18 csomópontot átépített a vezetékrendszeren, hogy hatékonyabban végezhesse a hálózattisztítást. Ezenfelül 17 kilométernyi vízvezetéket kicserélt, mert a régi azbesztcement csövek lyukasak voltak, nagy volt a vízveszteség.

Az új tisztítómű elkészült. Az ott zajló háromszakaszos tisztítási folyamatban első lépésben a gázmentesítés történik meg, eltávolítják a metángáz zömét, az új szűrőkön pedig ammóniamentesítés, vastalanítás és mangántalanítás zajlik. Végül, harmadik lépésben az ultraszűrő kiszűri, ha marad valamilyen szerves vagy egyéb szennyeződés. Ilyen ultraszűrő a régi tisztítóműben nem volt, az újba szeptemberben építik be.

- Az új tisztító beüzemelése folyamatban van, de nem egyszerű a feladat, mert a szűrők biológiai ammóniamentesítést végeznek, és idő kell ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan biológiai életközösség, amelyben a baktériumok el tudják végezni a dolgukat – mutatott rá Arnhoffer András.

A február óta üzemelő új tisztítóból a vizet már ráengedi a Zalavíz a vezetékhálózatra, de egyelőre még a régi szűrőkön keresztül.

- Lesz most pár hónap, amikor minimum olyan minőséget bocsátunk a hálózatra, mint eddig, de még az ultraszűrő nélkül. Nagy szakmai kihívás előtt állunk, mert megváltozik az ivóvíz összetétele, ugyanakkor a kémiai-biológiai hálózat egyensúlyát fenn kell tartani a hálózatban. Az elmúlt időszakban 230 kilométernyi hálózatot tisztítottak meg a kollégáim ennek érdekében. A vezetékekben lévő biológiai hártyát és vasüledéket letisztítottuk, hogy a megváltozott minőségű víz hálózatra engedésekor gyorsabban kialakuljon az új biológiai egyensúly, és azt is megakadályozzuk, hogy vaslerakódás váljon le a csövekről, s jelenjen meg az ivóvízben. Felkészültünk tehát, de 6-8 hónaptól 2 évig terjed ez a folyamat, és ebben az időszakban előfordulhatnak a vízzel esztétikai problémák, barna elszíneződés vagy opálosodás, ami az egészségre nem ártalmas. Szerencsés esetben a laborunkban előbb észrevesszük, ha gond van, mint a fogyasztó, és időben be tudunk avatkozni, de ha mégis elszíneződést tapasztalnak a fogyasztók, kérem, hogy jelezzék, s megtesszük az intézkedéseket, ha kell, újbóli hálózattisztítást végzünk – mondta Arnhoffer András.