Kvártélyház: Zalaegerszeg egyik legrégebbi középülete egykor megyeházaként is funkcionált

A 18. század középső harmadában jelentősen megváltozott a város külső képe. Néhány évtized alatt elkészültek azok az épületek, amelyek az egykori település – de a jelenlegi belváros – arculatát is meghatározták, illetve meghatározzák ma is. Először a vármegyeháza (a mai Törvényszék) készült el 1732-ben, majd a kéttornyú plébániatemplom (1746-1769) és a szomszédságában a plébániaház (1763).

Szinte sohasem használták katonai célokra

Ebben az időben kezdték el építeni a Kvártélyházat. Mária Terézia királyi rendelete kötelezte a vármegyét arra, hogy gondoskodjék az állomáshelyére utazó katonaság elszállásolásáról. 1765. május 6-án a nemesi közgyűlés döntött arról, hogy a leégett, fából készült, földszintes Kvártélyház épületét állítsák helyre szilárd anyagból, de úgy, „hogy a szűkös helyen is tágasabb lehessen, két szintig emeljék”. Az építkezés 8 évig tartott, 1773 decemberében birtokba is vették a használók. (Először vármegyei urak, iparosok és kereskedők bérelték.) A város központjában lévő, tetszetős kivitelű Kvártélyházat ugyanis szinte sohasem használták katonai célokra. A 18. század végén a városnak már nem volt stratégiai jelentősége, így alig érintették nagyobb hadmozdulatok, s területén nem is állomásozott ekkor állandó katonaság. Így az épület fő használói a vármegyei tisztviselőik lettek. Előbb csak alkalmi szállásként használták, majd – mivel az egyre növekvő adminisztráció nem fért el a vármegyeházban-, a közigazgatás fokozatosan elfoglalta a Kvártélyház helyiségeit. Így az 1830-as években már e falak között lakott zalaegerszegi tartózkodásai alkalmából a főispán, itt fogadta országosan ismert és helyi vendégeit, itt tárgyalták meg a megye szempontjából jelentős ügyeket. 1823-ban itt zajlottak le az országos figyelmet kiváltó Zala megyei rendi ellenállás eseményei, amelynek következménye a császárhű adminisztrátor menesztése, s a helyiek számára is elfogadhatóbb új főispán kinevezése lett.

Díszebéd Deák Ferenc tiszteletére

Az első nagy kulturális ünnepi rendezvény 1845. május 25-én zajlott le a Kvártélyház udvarán. Zala megye hölgyei adtak díszebédet a kelet-magyarországi és erdélyi útjáról hazatérő Deák Ferenc tiszteletére. Az eseményen zene is szólt, s vándorszínészek léptek fel. Pázmándi színtársulata Vahot Imre vígjátékát, a „Védangyalt” adta elő, de megnézhette a közönség a „Szökött katona” és a „Két pisztoly” című művet is.

A következő évtizedekben jelentős politikai események színhelye volt a Kvártélyház. Innen indult 1861-ben a megyei autonómia újjászületése, s itt, az udvaron tartották a kiegyezés utáni első tisztújítást is 1867. május 6-án.

Tovább nőtt a jelentősége

Az 1872-ben létrehozott közigazgatási reformok tovább növelték az épület jelentőségét. A bíráskodás és a közigazgatás szétválasztása azt eredményezte, hogy a régi vármegyeházát teljesen a Törvényszék tulajdonába adták, a vármegye minden hivatalát a Kvártélyházba költöztették. A megnövekedett feladatrendszer hamar túlzsúfoltságot eredményezett. Ezért építették meg 1880-ban a déli szárnyhoz szervesen kapcsolódó nyugati szárnyát az épületegyüttesnek. Majd, miután a várostól megvásárolták az épülettől északra lévő területet – további bővítést hajtottak végre.

Rauscher Miksa (1850-1934) tervei alapján 1891-ben elkészült a Díszterem, s mellette a levéltár és a főszolgabíró hivatala is. Néhány évtizeddel később ez is szűknek bizonyult. S 1928-ban népszövetségi kölcsön segítségével Kotsis Iván műegyetemi tanár tervei alapján emeletráépítést és jelentős bővítést hajtottak végre a keleti oldalon. Így nyerte el végleges formáját a mutatós neobarokk épület – amely ma is dísze a városnak.

Megyeházaként is funkcionált

A létesítmény 1872-tól 1950-ig megyeházaként funkcionált. Itt zajlottak a megye közgyűlései, legnagyobb politikai és ünnepi rendezvényei. Megfordultak itt többek között a Habsburg-ház tagjai, miniszterek (Trefort, Baross G., Klebelsberg K.), miniszterelnökök (például Bethlen István, Kállay Miklós), de maga a kormányzó, Horthy Miklós is. A politika mellett helyet kapott az épületben a tudomány, a kultúra és a művészetek is. Itt folytak a millenniumi ünnepségek jelentős zalai eseményei, itt ünnepelték országos méltóságok részvételével Deák Ferenc 100. születésnapját. A Falu Szövetség 1925-ös nagy országos kiállításán a Kvártélyházban a régészet, a történelem, a kultúra, a nép- és közismeret szekció tárlatát rendezték meg. A Díszteremben volt az első zalai könyvhét 1929-ben, s a reprezentatív terem képzőművészeti kiállításoknak és zenei rendezvényeknek is otthont adott.

1950 után az épület központi funkciója csökkent. Vállalatok, intézmények kerültek ide. De a Díszterem továbbra is jelentős politikai és kulturális rendezvények színtere maradt. Itt fogadták Rákosi Mátyást (1950, 1951), Kádár Jánost (1971). Itt rendezték a „Nevezetes zalaiak” kiállítást (1966) és a Göcseji Napok elnevezésű programsorozat keretében a Nemzeti Múzeum kincseit bemutató képzőművészeti tárlatot (1967).

Ezután néhány évtizedre tetszhalott állapotba került a Kvártélyház. Új, modern épületekbe vándoroltak a jelentős események. Ez a helyzet az 1987-90-es rekonstrukció, majd az ezt követő udvarfelújítás után változott meg ismét.

1994-től itt tartja üléseit és legnagyobb ünnepeit Zalaegerszeg Megyei Jogú Város. Ismét megfordulnak falai között jelentős közéleti személyiségek (Habsburg Ottó, Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Orbán Viktor, stb.). S rendszeresen helyet ad a belső udvar művészeti eseményeknek. A korábbi igényes próbálkozások (Zenélő udvar 1981-1983; Udvarok fesztivál 2000-2001) után, 2007-ben létrejött a Kvártélyházi esték. Ez a szabadtéri nyári művészeti programsorozat immár 15 éve nyújt igényes szórakozást a történelmi falak között, és bűvöli el a helyi és a messze földről ide látogató közönséget. S Deák Ferenc is – ha élne – bizonyára ugyanolyan jól szórakozna a Kvártélyház udvarán, mint tette ezt 1845-ben, azon a szép májusi napon. S bölcs mosollyal ismerné el, hogy a késő utódok jól sáfárkodtak az épületegyüttes és a környezete adta lehetőségekkel.