2021.04.29. 07:00

Megvan a zalaegerszegi dagerrotípia készítője?

Lehet, hogy sikerül azonosítani a különleges egerszegi dagerrotípia készítőjét? A részleteket internetes blogjában Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történész-főmuzeológusa tette közzé, ebből emeltünk ki néhány fontosabb elemet.

Béres Katalin a dagerrotípiával

Fotó: ZH–Archívum/Katona Tibor

Emlékezetes, hogy tavaly szenzációt keltett az a dagerrotípia, amelyet Fisli Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum fotótörténésze fedezett fel a párizsi Fotográfiai Társaság gyűjteményében. A képen Zalaegerszeg főtere látható piaci napon, az Arany Bárány vendégfogadó emeleti ablakából fényképezve. Az egykori városháza sarkán pedig jól olvasható cégtábla, Anisits Pál vegyeskereskedésének cégére tűnik fel, amely a készítés helyének meghatározását segítette. Az értékes fotográfia tanulmányozása azonban arra nem adott pontos választ, hogy ki és mikor készítette a felvételt. Csak annyit sikerült megállapítani az ezüstlemezbe ütött mesterjegy alapján, hogy az ismeretlen dagerrotipista 1845 után kapta lencsevégre az egerszegi piacteret.

A közelmúltban Gajda Péter, a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium magyar-latin szakos tanára hívta fel a figyelmet arra, hogy kutatásai alapján nagy valószínűséggel meghatározható, ki és mikor készítette a felvételt. Gajda Péter hosszú évek óta kutatta a gimnáziumának nevet adó Teleki Blanka és az erdélyi arisztokrata Teleki család történetét.

Béres Katalin a dagerrotípiával
Fotó: ZH–Archívum/Katona Tibor

Kutatásai során ismerkedett meg a francia származású arisztokrata, Auguste (Ágost) de Gerando históriájával, aki Teleki Blanka húgát, Teleki Emmát vette feleségül.

A 21 éves fiatalember 1840-ben költözött Magyarországra, Erdélybe felesége családjához. Nagy érdeklődéssel és szimpátiával tanulmányozta az országot, népét, történelmét, szokásait, az itt élő nemzetiségeket. Két év alatt körbeutazta Erdélyt, élményeiről, tapasztalatairól könyvet írt, melyet 1845-ben jelentetett meg Párizsban La Transylvanie et ses habitants (Erdély és az erdélyiek) címmel, amelynek magyar fordítását csak 2018-ban adta ki az erdélyi Kriterion kiadó, Gajda Péter fordításában és gondozásában. Auguste de Gerando utazásai során nemcsak leírta, hanem fényképezte is a látottakat, vitte magával az akkor még újdonságnak számító, dagerrotípia készítésére alkalmas kameráját, amellyel megörökítette a helyiek népviseletét és más, számára érdekes jelenségeket.

Az Erdélyt bemutató könyve után de Gerando Magyarországról tervezett könyvsorozatot kiadni, ezért feleségével és két gyermekével 1845 és 1847 között a Dunántúlt járta be. Megfordultak Zalaegerszegen is, erről másik művében, A politikai közszellem Magyarországon a francia forradalom óta című nagy esszéjében emlékezett meg (Pest, 1848). Szemtanúja volt az 1847. június 14-i vármegyei tisztújításnak. Ennek napja hétfőre esett, így valószínű, hogy – a korabeli közlekedési viszonyokat figyelembe véve – másnap, kedden, a piacnapon is városunkban tartózkodhatott a fiatal francia.

Ezek után adja magát a feltételezés: ő készíthette a Zalaegerszeget ábrázoló fotográfiát! Az időpont meghatározásához azonban nem nyújt segítséget a képen látható emberek öltözete, és a dagerrotípián nem fedezhető fel növényzet sem, ami a júniusi időpontot cáfolná, vagy igazolná.

Nem tudni, hogy hozott-e magával a francia utazó dagerrotípia készítésére alkalmas kamerát Zalaegerszegre. Erről nem találni információt, de a fentiek alapján elképzelhető. Arra kérdésre, hogy a Francia Fotográfiai Társaság gyűjteményében található-e a de Gerando vagy a Teleki család hagyatékából származó dagerrotípia vagy fotográfia, amely fontos bizonyíték lehetne de Gerando Ágost szerzőségére, egyelőre nemleges válasz érkezett. Így csak vélelmezhető, hogy a Zalaegerszeg főterét ábrázoló különleges fotográfia készítője az az Auguste de Gerando, aki könyveivel, s az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején tett diplomáciai szolgálatával segítette Magyarországot. Rövid életét élt, 1849 decemberében hunyt el.