Három törvényt sért egyszerre a vegetációs időszakban végzett fa- és bokroskivágás

Az említett, hétköznapinak tekinthető tevékenységek a szaporodási és vegetációs időszakban súlyos természetvédelmi kockázatot jelentenek. Az elmúlt években sajnos általánossá vált a gyakorlat, mely nem csak szakmailag igazolhatatlan, felesleges és káros, de a természetvédelmi, az állatvédelmi és az erdőtörvényt is sérti. Ugyanis védett állatfajok, köztük gerincesek tömeges sérülését és kínhalálát okozza.

A napjainkra a bel- és agrárterületeken gyakorivá vált, rossz, természetkárosító, egy-egy helyszínen nagyobb területet érintő bokor- és fakivágási gyakorlat kapcsán látható, hogy a törvényi tiltás önmagában nem elegendő, a hatóságok képviselői nem lehetnek mindig, mindenhol jelen. Éppen ezért lenne rendkívül fontos, hogy a lakosság, az egyes állampolgár, szembesülve az ilyen pusztítással, értesítse a hatóságokat – áll az MME közleményében. Ennek menete az internetnek is köszönhetően rendkívül gyors és egyszerű: első lépésben bizonyító fotók készítése a ma már mindenkinél kéznél lévő okostelefonnal, majd a képek csatolása mellett néhány soros tájékoztató e-mail küldése a helyszín, az időpont és a cselekmény leírásával a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályának.

A bokros, fás élőhelyekhez kötődő énekesmadaraink költési szezonja már márciusban megindul a fészeképítéssel, a tojások kiköltése és a fiókanevelés pedig április második felétől június elejéig tart. Ezt követően számos fajnak másodköltése is van június-júliusban. Természetesen a tavasz és a kora nyár más állatcsoportok és a növények számára is fontos szaporodási, virágzási időszak. Éppen ezért az ilyenkor végzett, különösen a nagy kiterjedésű bokor- és fakivágások minden esetben és biztosra vehetően védett és fokozottan védett állat- és növényfajok tömeges elüldözését és akár sérülését, elhullását okozzák. Ez pedig ellentétes a természetvédelmi, az állatvédelmi és az erdőtörvényben foglaltakkal is.

A fás szárú növényzet, a fák és bokrok kivágása sok esetben és számos okból indokolt lehet a bel- és külterületeken egyaránt. A bel- és árvízkár megelőzését szolgáló csatorna- és hullámtértisztítás, az elektromos vezetékhálózat nyomvonalán túlnövő vagy éppen az értékes gyepterületeket elfoglaló fás szárú vegetáció az emberi létesítmények funkcióját, illetve az élőhelyek fenntartását akadályozza, így önmagában ezen esetekben a fakivágások igénye nem kérdőjelezhető meg.

Nem lehet azonban szemet hunyni azokban az esetekben, amikor ez a tevékenység a nem megfelelő időzítés vagy végrehajtás miatt védett fajokat veszélyeztet. A vegetációs időszakban végzett fakivágások az ezekben a foltokban fészkelő madarak fészekaljait elpusztítják, a kísérő munkálatok, például a faanyag kihordása más fajcsoportok élőhelyeit károsíthatja.

A legfontosabb és egyben a problémára is megoldást jelentő ellenérv a vegetációs időszakban végzett fa- és bokroskivágásokkal, visszavágásokkal szemben, hogy ezek a munkák az őszi-téli hónapokra is tervezhetőek és szervezhetőek, amikor az említett természetvédelmi kockázat nem áll fenn és a logisztikai körülmények is jobbak, de a probléma már augusztus-szeptemberi ütemezés esetén is jelentősen csökkenthető.