A kanizsaiak a szívügyüknek tartják a Kórházkápolnát

A Kórházkápolna – mely szervezetileg a Jézus Szíve-plébániához tartozik – egyik különlegessége, hogy a Kanizsai Dorottya Kórház felől és az utca irányából is megközelíthető. Így nemcsak betegnek és orvosnak nyújthat lelki megnyugvást, hanem azoknak is, akik a közeli temetőbe igyekeznek ott nyugvó szeretteikhez; vagy éppen a sírkerti látogatásból tartanak hazafelé.

– Az évforduló kapcsán terveztünk sok mindent, a kápolnáról szóló diavetítéses beszámolótól kezdve lelkigyakorlat tartásán át a kirakodóvásárig, de úgy néz ki, hogy a Covid-járvány elviszi az álmainkat – mondja szomorúan dr. Pataki Zsolt, a Jézus Szíve Egyházközség képviselő-testületének világi elnöke, aki a Kanizsai Dorottya Kórház orvosaként e napokban is a koronavírusos betegek gyógyításában áll helyt. – Jelenleg úgy tűnik, hogy „csak” egy ünnepi mise lesz a szentelés napján, egyházközségi újságunk, az Új Szív idei első számát pedig teljes egészében az évfordulós kápolnának szenteltük. Sajnos jelen állás szerint ennél több ünnepi esemény nemigen lesz.

Dr. Pataki Zsolt úgy fogalmazott: a Kórházkápolna építését a lakosság részéről jelentkező megnövekedett igény indokolta. Az 1930-as évek elején a mai Felsőtemplom még kisebb méretű volt, s már nem fértek el benne a hívek. Ennek hatására indult el annak bővítése s a Kórházkápolna építése is.

– Régen igazán fontos volt az emberek számára a keresztény hit, a Krisztusba vetett bizalom – mondta. – Ha az ember belegondol, hogy e kápolnát 700 fő befogadására tervezték, és bizony, a jeles napokon voltak is ennyien a szentmiséken, nem győz álmélkodni azon, hogy ma hogyan, mennyire telnek meg az Isten házai hívekkel. Persze, most a Covid-járvány negatív hatása is tapasztalható, de úgy vélem, hogy igazán a kommunizmus évtizedei vittek véghez borzasztó rombolást a fejekben.

Az előzményekről az elnök megemlítette, hogy 1938-ban Nagykanizsán még hat (!) szerzetesrend szolgált: a ferencesek (Szent József-rendház és plébánia, Magyarok Nagyasszonya-plébánia), a piaristák (gimnázium és az 1934-ben felszentelt Pirrotti Szent Pompiliusz-templom), a Notre Dame apácák (leányiskola), az irgalmas nővérek (kórház) és a Szociális Missziótársulat (óvodát és 50 fős ingyenes népkonyhát működtettek).

– Nagykanizsa első, 1769-ben alapított kórháza a jelenlegi Ady Endre utcában állt a mostani Tiszti Kaszinó helyén – mesélte dr. Pataki Zsolt. – Az ispotály mellett 1769. március 25-én kezdték meg a Szent Márton-kápolna építését – a polgárok adományaiból –, amelyet 1771. április 21-én szenteltek fel. A kápolnában három oltár állt, a főoltár Szent Márton képével és két oldaloltár, egyik Nepomuki Szent János, a másik Szent Ambrus képével. A kápolnát a ferencesek gondozták. 1885 tavaszára elkészült a város új, 64 ágyas, egyszintes kórháza a jelenlegi belgyógyászati épületünk (mely a Kossuth térre néz) helyén. A Szent Márton-kápolna és az Ady utcai ispotály feleslegessé vált, lebontásuk után a kápolna az új kórház épületében kapott helyet, a sebészet mellett. Az új kórházat és a kápolnát 1885. március 17-én szentelték fel ünnepélyes keretek között. A veszprémi püspök a régi kápolnának azonban csak az anyagát engedte eladni, a felszerelést megtartotta az új Kórházkápolna részére. Az oltárt is a régi kápolnából hozták át. Ám a kápolna szűk volt a harminc irgalmas nővér, az ápolószemélyzet és a járóbetegek számára, ezért az első világháború után megindult a gyűjtés az új, nagyobb Kórházkápolna felépítésére. 1929-ben a kórházi lelkészi teendők ellátásával az egyházmegyei hatóság a fiatal Longauer Imre nagykanizsai hitoktatót bízta meg. Az új kórházi lelkész egyik feladata volt a Kórházkápolna megépítése. Longauer Imre nagy lelkesedéssel fogott munkához: még az épület alapjának ásásában is részt vett.

Az egyházközségi képviselő-testület elnöke hozzátette: az új Kórházkápolna építésének ügyét felkarolta a sajtó, és gyűjtés is indult. Az első elképzelések a kápolnát a kórház területére álmodták, ám ezzel „kizárták” volna a kintről, például a Katonarétről érkező híveket. A Népjóléti Minisztérium Kórházi Főosztálya ezért úgy döntött, hogy a Kórházkápolnát a kórházterület sarkára kell építeni, hogy a kinti hívek is bejöhessenek. A jelenlegi tornyos kápolna terveit Vécsey Zoltán Barnabás városi mérnök készítette el neobarokk stílusban, teljesen ingyen. A kápolna építkezési munkálatait Kalmár Zoltán építészmérnök, építési vállalkozó végezte, a munkálatok egy éven át tartottak. A kápolna 21 méter hosszú és 8 méter széles, nagyon szép színes ablakai magyar szenteket és a csodás éremmel kapcsolatos jelenést ábrázolták. A város, mint a kórház fenntartója, csak a kápolna körüli járdát csináltatta meg, a többi költséget mind a hívek adakozásából gyűjtötték össze. Az építés több mint 40 000 pengőbe került. A nagykanizsai városi Horthy Miklós közkórház kápolnáját 1932. június 29-én, Péter és Pál napján szentelték fel, s azóta törtlenül szolgálja a nagykanizsaiakat.

– Az egyházközség mindig nagy gondot fordított a kápolna rendben tartására, széppé tételére. 1991-ben Szabó Bakos Szilárd prépost és főesperes plébános beázások miatt megjavíttatta a tetőt, és az akkor már elengedhetetlen tatarozási munkálatokat is elvégeztette. A felújítást, karbantartást a kórház abban az időben anyagiakkal és munkával támogatta. 2006-ban Fliszár Károly esperes vezetésével komoly rekonstrukciót végeztek, új színes ablakok készültek a régiek helyére, melyek a második világháború idején súlyosan károsodtak. Mivel a 250 éves oltárképen Szent Márton és a koldus híres jelenete látható, a Kórházkápolna ma a Szombathelytől a franciaországi Toursig vezető Szent Márton út (Via Sancti Martini) egyik állomása – tette hozzá dr. Pataki Zsolt. – S ahogy régen, ma is a kanizsaiak „szívügye”, igazi kis ékszerdoboz a maga gyönyörű stációival, apró csodáival. A csend, a nyugalom, a meghittség pedig csak a ráadás…