A hálaadó szentmise üzenete: Isten megtart és szeret bennünket

Arra hívta fel a figyelmet, kételyeink között is meg kell látni, mit kaptunk az óévben. Úgy fogalmazott, a legtöbb város és falu polgármestere évet értékelt ezekben a napokban, elmondva, milyen pályázatokat nyertek, mi mindent terveztek. Ám a világ márciusban megfordult.

Szentbeszédében Tamás atya emlékeztetett, nem is gondoltuk volna, micsoda változás következik.

– Most itt vagyunk az év utolsó napján, és feltehetjük a kérdést, van egyáltalán valamiért hálát adnunk? – tette fel a kérdést a káplán szilveszter kora estéjén. – Mit köszönhetünk meg Istennek? Tűnhet akár úgy is, ebben az évben mintha mindent elvett volna tőlünk, de mi, akik most összejöttünk a templomban, még itt vagyunk, élünk, és hatalmas hála kell hogy eltöltse a szívünket, mert lehet, túl vagyunk a betegségen, de Isten életben tart bennünket, szeret minket, nekünk még van itt feladatunk.

Tóth Tamás figyelmeztetett, az év végén számot kell adnunk Istennek arról, annak ellenére, hogy talán nem volt sok lehetőségünk szeretni őt, mit tettünk, cselekedtünk-e jót embertársainkkal, a családunkban. S látnunk kell azt is, néha mindez mennyire meddő, a jóindulatunk ellenére is.

– Tegnap még otthon voltam a szülőfalumban – folytatta Tamás atya –, s meglátogattam egy családot. Az édesapa azt mondta, fájdalmas, hogy gyermekei már nem ugyanabban a világban cseperednek fel mint ő, s ez feszültségekhez vezethet. Tudatosítani kell magunkban, a fiatalok már sok mindent másként látnak, de a különböző

nemzedékek ugyanúgy hálával és köszönettel tartoznak Istennek.

Tóth Tamás arról is beszélt, az ifjaknak furcsának tűnhet, amikor a szentmisén felhangzik az ének: „Béke fejedelme, szentséges Istenünk”, másokat pedig akár a hajdani békemozgalmakra is emlékeztetheti, de amikor hálát adunk, a békét kérjük a világra. Ezt kínálja nekünk az Úr, és ez sugárzik a Szent Családból is felénk. Emlékeztetett, Jézus Krisztus krí­zishelyzetben született, nem hotelben, nem palotában, nem királyi famíliába, hanem oda, ahol üldözték a csecsemőket. Mégis, azt az istállót is betöltötte a belső béke.

– Mi mást kívánhatnánk mi is magunknak ebben a nehéz helyzetben?! – szólt Tamás atya tanítása. – Sok a fájdalom, sok mindent elveszítettünk, személyeket, lehetőségeket, mégis, nekünk ezt a békét kell őriznünk az új esztendőben. Ebben segítsen mindannyiunknak a Jóisten!