Tíz éve távozott az örök szőlődűnékre Bakonyi Károly, a cserszegi fűszeres atyja

Régi igazság, hogy egy embert nem a díjai minősítenek – de aki tízfajtát kapott, s abból néhányat többször is, az már jelez valamit. Keszthely és Csopak díszpolgára sokak mestereként és példaképeként teljes életművet hagyott maga után, és mint a gyermekei, Bakonyi Judit és dr. Bakonyi László által összeállított kötetből is kiderül, kellő távolságból és szerénységgel tudta szemlélni mindazt, amit létrehozott.

Intróként, a könyvből, a Pátria alatti idézet Karcsi bácsitól: „Boldog vagyok, hogy szőlész lettem, hogy szőlők között, a természetben élhettem, hogy sok kiváló minőségű bort kóstolhattam (a rosszakat elfelejtettem), hogy életemet vidám kollégák és barátok között tölthettem. Amennyiben hatvanegy év után újra lehetne kezdeni, akkor is ezt tenném, csak kicsit jobban, mert volna már hozzá kellő tapasztalatom.”

Bakonyi Károly sorsa – már ha létezik eleve elrendelés – a kezdetekkor megpecsételődött, hiszen a csopaki Ranolder-birtok vincellérházában látta meg a napvilágot, aztán meg sem állt a doktorátusig, és ha csak a száraz tényeknél maradunk: társaival hat, államilag minősített szőlőfajta és több értékes hibrid fűződik a nevéhez. Persze a pálya csúcsa a cserszegi fűszeres, amelynek híre a fajta bejelentése és hivatalos elfogadása előtt elterjedt. Mi több…

Mint az Bakonyi Judit fel­eleveníti, a kísérleti telepen dolgozó, a cserszegit oltó „huncut” asszonyok néhány rügyet a tiltás ellenére is hazavittek, s így fordulhatott elő, hogy amíg a kísérletező tudós csapat huszonöt tőkés parcellában vizsgálta a fajtát, addig a falubeliek már termesztették, sőt bort készítettek belőle. Bakonyi Károly először tőlük kapott egy pohárral saját remekművéből…

A cserszegi fűszeres később világhírű lett, még a Ford Magazin is írt róla 1999 őszén, megemlítve, a név kifogott az angolokon. Emiatt az ottani kereskedő „Kimondhatatlan bor” néven hozta forgalomba, később pedig „Favágók bora” címkével is a polcokra került. És kell-e mondani, bárhogy is hívták – sikert aratott, ott is.

Karcsi bácsi viszont tudta, a maga zsenialitásán túl, kinek kell hálát adnia. A friss kötet hátsó borítóján olvasható a tőle származó, ízesen zalai kulcs­idézet: „Tüke termett, bor a neve, dicsértessék az Úr neve”.

S azt is ő mondta, hogy „hit nélkül nincs élet”. Egyik utolsó interjújában, 2009-ben, az Új Mezőgazdasági Magazinnak, a gazdasági világválság kapcsán úgy fogalmazott: „Mi, magyarok itt élünk több mint ezer éve egy szláv tengerben, és itt maradtak őseink Árpád apánkat dicsérni, hogy ilyen Kárpát-medencét választott. Ők nagyon okos emberek voltak, tudták, hogy hová helyezzék el kis országunkat. Itt voltunk mi ezer évig, és itt leszünk még ezer évig…”

Lányának, Bakonyi Juditnak persze édesapja mást (is) jelent, mint tisztelőinek.

– Fantasztikus ember, nagyszerű apa volt, aki részt vett a család életében, ugyanúgy nevelt bennünket, mint édesanyánk, tisztességre, becsületre, ahogyan maga is élte az életét – fogalmaz lapunknak. – Nem lehet őt különválasztani bennünk szakemberként és apaként, hisz mindkettőben nagyszerű volt. Már kislányként a munkára szoktatott, sokszor dolgoztam a szőlőben vele együtt én is. Számomra akkoriban csoda volt, hogy ilyen környezetben munkálkodott.

A Keszthely kincse alcímű kötetet kiadó Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója, Csengei Ágota azt mondja, Karcsi bácsi halálakor eldöntötték, tiszteletére létrehozzák a kezdetben hungarikum bormustra, majd magyar borok mustrája nevű rendezvényt, s természetes volt, hogy halálának 10. évfordulóján a családjával együttműködve emlékkonferenciát is szerveznek.

– Karcsi bácsinak az elmúlt tíz évben semmit sem halványodott a népszerűsége, sőt: erősödött – szögezi le a kulturális szakember. – Három éve munkássága bekerült a nemzeti értéktárba, ami a hungarikumok előszobája.

Keszthely pedig ma is büszke díszpolgárára. Ezt már Vozár Péterné alpolgármester jelenti ki, hozzátéve, Bakonyi Károly nemcsak a város, hanem a térség és az ország hírnevét is öregbítette.

– Kutató, oktató ember volt, de emellett jövőbe mutató látásmóddal rendelkezett, bízott a céljaiban, amelyekért mindent elkövetett. Kreatívan gondolkodott, és a cserszegi fűszeres mellett ezt a világszemléletet is ránk hagyta. Ez az, amit nekünk követni kell, ma is tanulnunk kell tőle – összegez.

Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár pedig ennél is tovább megy, nemzeti és európai jelentőségűnek minősítve Bakonyi Károly életművét.

– Csodálatos boraink, borászaink vannak, de mindennek az alapja a jó szőlő, éppen ezért példamutató az a több évtizedes, nagyon komoly szakmai munka, amit Bakonyi Károly a nemesítésben eltöltött – mondja az egyébként a kunsági borvidékről származó politikus. – Különösen örömteli, hogy a cserszegi fűszeres szimbólum és márka lett, s ahogy az idő múlik, egyre sikeresebb, ma már több mint négyezer hektáron termelik országszerte, és népszerű bort lehet készíteni belőle, akárcsak Karcsi bácsi többi fajtájából.

A szakállamtitkár szerint olyan bort adó szőlőkre van szükség, amelyek képesek kielégíteni a XXI. századi igényeket is, alkalmazkodva a változó klímához, körülményekhez.

Dr. Bakonyi Károly ilyeneket hagyott ránk.