Egy honvédtiszt emlékére – Vitéz Óvári György harcolt mind a két világháborúban

A Zalaszántói Lokálpatrióta Egyesület, a Vas megyei Grádics Egyesület, a helyi önkormányzat és a hozzátartozók együttműködéseként készült a tábla, emléket állítva a falu egykori lakójának.

Vitéz Óvári György életéről Szekér Imre Tibor helytörténet-kutató, a lokálpatrióta egyesület elnöke beszélt az ünnepségen. Elmondta, hogy az első világháborúban Zala vármegye összesen 90 ezer katonát adott a hadseregnek, 36 ezer a 48. gyalogezredbe került. Köztük volt Óvári György is, aki 1888-ban Zalában, Beliczán született Obadic Djuro néven. A település ma Horvátországhoz tartozik. A háborúban a galíciai fronton is szolgált. Itt egy alkalommal feltartóztatta az ellent az erősítés megérkezésééig, míg egy másik alkalommal elsőnek tört be az ellenséges árokba, s 150 foglyot ejtett. A háború után Nagykanizsán élt családjával, nevét magyarosíttatta és közel 33 évig a magyar hadsereg tisztje volt. A második világháborút végigszolgálta, majd Lovásziba költözött, már özvegyként. Házát az 50-es években államosították, őt az Alföldre internálták. Hazatérése után házát nem kapta vissza, munkát is alig talált az előző rendszerben kifejtett tevékenysége miatt, végül a helyi strandon lett fürdőmester. 1965-ben hunyt el, sírja a lovászi régi temetőben található.

Szekér Imre Tibor feleségével, Szekér Anikóval 12 éve kutatja a 48. gyalogezred első világháborús történetét, a harcoló hős katonák sorsát. Kutatásaik eredménye már korabeli fotókkal illusztrált könyv formájában is elérhető.