A budavári kitörés 75. évfordulójára emlékeztek

A Zalai Magyar Nemzeti Szövetség, a Rákóczi Szövetség Zalaegerszegi Szervezete és a Történelmi Vitézi Rend Zala és Somogy Megyei Székhelykapitánysága által szervezett programon arra emlékeztek, hogy a budai várnegyedben körülzárt német–magyar csapatok 1945. február 11-én este kísérletet tettek rá, hogy áttörve a szovjet haderő gyűrűjét, elérjék a német arcvonalat.

A megemlékezésen Illés Csaba középiskolai tanár, alelnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Weinhoffer Péter szavalata után Paál István elnök mondott emlékbeszédet. Felidézte, hogy a kitörés terve árulás folytán a szovjetek tudomására juthatott, ugyanis a német és magyar alakulatokat összehangolt nehéztüzérségi csapás fogadta. Ez már nem harc volt, hanem mészárlás – mondotta a szónok. A kitörés mintegy 20 ezer katona életét követelte, s csak töredéküknek sikerült elérni a német vonalakat. Paál István felvetette a kérdést, érdemes volt-e harcolni az utolsó csepp vérig? Nem. De a katonai eskü és becsület az ősmagyar gondolkodás mentén megkívánta a család és a haza végsőkig tartó védelmét – adta meg a választ. Beszéde végén kiemelte, a náci katonák tettei nem moshatók össze a magyar katonák honvédő harcával.

A program zárásaként a szervezetek képviselői megkoszorúzták a világháborús emlékművet, s gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére.