A 15 évesen elhunyt Balázs László az ártatlan áldozatok jelképe

Balázs László Szombathelyen született 1941. február 26-án, általános iskolai tanulmányai után Nagykanizsán – az eddigi kutatások szerint – olajbányász szakmunkásnak készült. 1956. október 23-án a városban utcai harc alakult ki a felkelők és a pártházat védők között. Ez délután 16 órától 19 óráig tartott, amíg a katonai városparancsnok hívására Marcaliból küldött orosz tankok megérkeztek. A városban ettől kezdve kijárási tilalmat vezettek be. Balázs László az estét egy ismerős családnál töltötte, s bár igyekeztek visszatartani a fiatalt, ő mégis elindult a szállása felé, amikor a Kazinczy utcában október 26-án lövést kapott. Tüdő és gerincsérülést szenvedett.

Először a kanizsai, később a szombathelyi kórházba szállították, ahol a lőtt sérülése következtében 1957. január 23-án vérmérgezésben hunyt el.

A halálba vezető lövés helyszínén, a mai Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés AMI épületének falán emléktábla őrzi az ártatlan fiatal emlékét.

Az emléktábla avatóján Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója mondott beszédet. Emlékeztetett: a forradalom kitörésének napjaiban jelentős volt a polgári áldozatok száma, akiknek sorsa akaratlanul is összefonódott a szabadságért folytatott küzdelem napjaival. Ők, így Balázs László is életüket adták a hazáért, rájuk is emlékezni kell. Emlékére nemcsak Kanizsán, hanem szülővárosának Szent Márton temetőjében is kopjafát állítottak.

– Folynak azok a kutatások, amelyek a polgári lakosság áldozatait összegyűjtik, hiszen minden emberélet ugyanolyan fontos a szakembereknek – mondta. – A fiatal fiú kőbe vésett neve arra is emlékeztet a jövőben mindannyiunkat, hogy gondolnunk kell azokra is, akiknek személye még mindig rejtve van, akik jeltelen sírokban nyugszanak mind a mai napig.

Az ünnepség előtt a Magyar Plakát Házban történelmi, helytörténeti konferenciát is szerveztek.

Balogh László polgármester megnyitójában hangsúlyozta: fontosnak érzi, hogy 1956 fehér foltjait tisztítsák és beszéljenek a forradalomról. Ma már tudjuk, hogy kik veszítették életüket, s most a lelkes helytörténészeknek és muzeológusoknak hála Balázs László életébe is bepillantást nyerhettek.

A konferencián a szombathelyi Torjay Valter festőművész, művészettörténész a fiatal fiú sírjának felfedezéséről és a kutatás elindításáról szólt. Őt Kunics Zsuzsanna muzeológus követte, aki Nagykanizsa 1956-os forradalmi napjait mutatta be fényképekkel illusztrálva, Mikó-Baráth Franciska történész Balázs László történetét elevenítette fel, míg Klaszán Sándor mentőápoló a mentőállomás kivonulási naplójából idézett.