Madármegfigyelésben jeleskedtek a zalaiak az Országos Madarász Futam és Találkozón

„A futam” ötlete hortobágyi madarászok fejéből pattant ki, és jó másfél évtizeden át évről évre ők voltak a házigazdái is. Aztán felmerült az igény, hogy fel lehetne keresni az ország más tájait is – így tűntek fel tavaly decemberben a Balatonnál is. És azért télen, mert a magyar tengernél ilyenkor érdemes madarászni, amikor nem zavarnak a turisták.

– Az egyik barátunktól származik a mondás: „madarász találkozón a madarászok ne madarásszanak, hanem találkozzanak” – idézte a program egyik zalai résztvevője, Gál Szabolcs a rendezvény küldetését meghatározó elvet. – A hangsúly ilyenkor a baráti együttléten van. Éjszakába nyúló eszmecserék zajlanak, előadások hangoznak el, kollégák az elmúlt egy év alatt tett madarász utazásaikról beszélnek például. Illetve a futam névhez híven mindig van egy verseny is. Amit az idén volt szerencsénk megnyerni.

A különleges viadalról a csapat másik zalai tagja, Bogár István beszélt:

– Madármegfigyelésben vetélkedünk, az győz, aki több faj képviselőjét látja-hallja a két napban. „Becsületkasszás” a viadal, tehát bemondáson alapul, de hantázni nem lehet, elvégre csupa szakértő van jelen, akiket nehéz megvezetni. De miért is tenne ilyet bárki?

A mostani futam termése 114 faj volt, ezek közül a zalaiaknak 101 „volt meg”, ezzel holtversenyben végeztek az élen. De nagy volt a tülekedés, hiszen a harmadik helyezett is 99 fajról számolt be.

A csapat harmadik tagja a szegedi Ampovics Zsolt volt, akivel csapattársai élő kapcsolatban vannak: beszélgetésünk alatt is jött tőle telefonos jelzés, hogy fehér csőrű búvárt látott. Nagy izgalmat okozott vele, hiszen ez a faj második hazai megfigyelése volt csupán.

– Ez egy speciális madarász okostelefonos alkalmazás, melyben mindenki közzéteszi a megfigyeléseit – mutatta Gál Szabolcs. – És ha igazán érdekes fajról van szó, a következő pillanatban a madarászok megindulnak oda az egész országból, hogy szintén láthassák. Erős, élő közösség tehát ez, de a hétköznapokban kevéssé érünk rá barátkozni. Ezért kellenek a találkozók…