Új helyen várja a rászorulókat a nagykanizsai katolikus karitász

A váltás okai

A Katona József utca 1. alatti közösségi házban jobb körülmények között tevékenykedhetnek a karitász tagjai, mint előző központjukban, amely az egykori IKI-udvarban volt a Deák téren.

– Küllemre valóban szebb az új helyünk, mint a régi, viszont még mindig igen szűkös, mert itt, a házban több közösség is működik. Ezért pontosan be kell osztani az időnket, hogy lehetőleg ne zavarjuk egymás munkáját – hallottuk dr. Barbalics Józsefnétől, a nagykanizsai katolikus karitász elnökétől. – Mi minden hétfőn 9 és 11 óra között tartózkodunk itt, s fogadjuk, várjuk a rászorulókat.

Ilyenkor lehet velünk találkozni, beszélgetni, a hozzánk betérőknek könyvet és ruhát is tudunk adni folyamatosan. A családokra különösen nagy figyelmet fordítunk: ha a közösségi ház kapuján feltüntetett telefonszámot felhívják, megegyezhetünk más időpontban is, amikor bejöhetnek gyermekruhákért. A tagokkal (összesen 24-en vagyunk, akik közül 10 aktív) pedig immáron 12. éve minden hónap első szerdáján találkozunk, hogy megvitassuk az aktuális teendőket.

Mi mindent csinálnak?

Mert a munkánk nem csak abból áll, hogy ruhát, könyvet adunk, vagy hogy egy évben 3 alkalommal tartós élelmiszercsomagokat (mi úgy mondjuk, angyalbatyukat) osztunk, ennél jóval sokrétűbb a tevékenységünk. Gyakran megyünk el a rászorulóknak bevásárolni, gyógyszert kiváltani, ügyet intézni, van, hogy hirtelen egy ágyra van szüksége valakinek, esetleg bútorra – mi olyankor elindulunk és igyekszünk felkutatni azt, amiben éppen hiányt szenved a hozzánk forduló. Egy munkatársam például elintézte egy kliensünk édesanyjának a temetését – tehát nagyon széles a repertoárunk. Hát ez az igazi karitász munka – mondta a csoport vezetője.

Dr. Barbalics Józsefné jelezte: egy munkatársuk minden héten betegeket látogat, ezt is fontosnak tartják.

– Itt, az új helyünkön pedig szeretettel várunk adományokat, felajánlásokat, például bútorokat is. Ezeket ugyan tárolni nem tudjuk, de összekapcsoljuk a felajánlót azzal, aki éppen ilyesmit keres, a többit pedig közösen megoldják – folytatta a csoport vezetője. – S van egy helyi pékség, mely hetente kétszer friss kenyeret, kiflit, zsemlét adományoz, ebből 10 család részesül rendszeresen. Örülnénk, ha lennének olyan állandó támogatóink is, akik bizonyos időközönként pénzzel segítenék a munkánkat. Sajnos, a templomban kihelyezett perselyünkben nem sok gyűlik össze – pedig szükség lenne pénzre, amiből adott esetben ki tudjuk váltani a legszegényebbeknek a gyógyszereket. Épp a minap történt: egy kisgyermeknek kellett volna szemüveget csináltatni, de a szülőnek nem volt pénze rá és sajnos, mi sem tudtunk segíteni – a tehetetlenség pedig nagyon rossz érzés…