„CultuREvive Tour” – határokon átnyúló turizmus

No, de kezdjük a végén!

Beesteledve Lopatinec (Lapáthegy) Medimurski dvori (Muraközi udvar) étteremének kandalló árasztotta melegében horvát barátainkkal vagyunk már vagy ötvenen, és finomnál finomabb horvát ételekben, italokban dőzsölünk. Előtte meghallgattunk egy prezentációt arról, hogy a hosszúra nyúlt nap során meglátogatott desztinációs pontokból miként épül majd fel a „CultuREvive Tour” elnevezésű magyar-horvát útvonal, amelynek most a Magyarországhoz legközelebb eső pontján kóstolgatjuk az étterem népi étkeit.

- A 85 százalékban Európai Uniós finanszírozású program keretében egy élményekben gazdag, tartalmas tanulmányúton vehettünk részt – summázza a tapasztaltakat Tálos András, a Széchenyi Programiroda Interreg V-A Magyarország-Horvátország Együttműködési Program budapesti vezető menedzsere. – Látszik – teszi hozzá -, hogy horvát és magyar részről is elkötelezett és hozzáértő szakemberek készítik elő azt az öt-, két-, illetve egynapos turisztikai utak programkínálatát, amellyel a térségbe szeretnék vonzani a turistákat – egy időben népszerűsítve ezzel a vidéket, a kultúráját és támogatva a turizmusból élő kézműveseket.

A 2014-2020 között megvalósuló program 2017. 06. 01-2019. 01. 31. időtartamú „CultuREvive Tour” projekt – hivatalos címe „Az öko-kulturális turizmus fenntartható fejlődése Kapronca-Krizsevác, Muraköz és Zala megyében”. A projekt fő célja egy öko-kulturális kézműves turisztika útvonal összeállítása, „CulturREvive Tour” néven a márkásítása és népszerűsítése, majd turisztikai hasznosítása – megélhetést biztosítva az ott élő kézműveseknek. A turista útvonal a határon átnyúló régióban olyan mesterembereket vesz számba, akik termékeiket a térség természetes alapanyagainak felhasználásával állítják elő, nyitottak a tanulásra, a fejlődésre, valamint tudásuk továbbadására és ezek mellett szívesen bekapcsolódnak a turizmusba is. A tematikus útvonalon a meglévő turisztikai vagy kézműves létesítményekben úgynevezett információs pontokat hoznak létre,ahol népszerűsítik a látnivalókat – a tanulmányúton ezeket a pontokat vettük sorra.

A tapasztaltakkal Verger Renáta, a projekt zalai menedzsere és Skrabut Éva, a projekt vezető partnere, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke is elégedett. Az előzményekhez tartozik, hogy a zalai információs pontokat, mesterembereket egy évvel korábban a horvát partnereikkel közösen már végiglátogatták.

- Nagy volt a sikere a tavaly őszi szemlének is – eleveníti fel a történteket Prokné Tirner Gyöngyi, a Gébárti Kézművesek Háza vezetője, a projekt asszisztense. – Az akkor meglátogatott kézműveseink, népi iparművészeink többsége most is velünk tart: Czibor Imre és Csuti Tibor fazekas-, Dulics Margit kosárfonó-, Hácskó Imréné vászonszövő népi iparművészek, Ollárné Zubor Beatrix, a zalai Dödölle Manufaktúra vezetője, Szabadi Olga a lenti Tourinform-, Pózvai Andrea a Kézművesek Háza infópont képviselője, Nyakas József, az utazásszervezések szakértője valamint Konczér Katain tolmács.

A horvát „Study-tour” Magyarhonból nézve az útvonal végén, Kapronca város ikonikus helyszínén, a Várdombon kezdődött, ahol augusztusban a világhírű Reneszánsz Fesztivált is tartják. Ezúttal ugyan csend honolt a környéken, de legalább tülekedés nélkül meg tudtuk bámulni a vár maradványait, s a fegyvertárat. Különben is,kicsit lejjebb, Jagnjedovec nevű településen maga a fesztivál „királya” és a „királynője”, a Sunčano selo (Napos falu) tulajdonosai fogadtak bennünket – nem csoda hát, hogy fenséges vendéglátásban volt részünk. A 30 ezer négyzetméteren elterülő „falu a faluban” napos farm a hűen őrzött hagyományok és a korszerű pihenési és üdülési lehetőségek egyedülálló összefonódása.

A vendégnek módja van választani a csend és az elmúlt idők felidézése, illetve az aktív pihenés; a Dráva-menti gasztronómiai finomságok vagy egyszerű házias ételek között. A gazdaság a hagyományos mesterségek (kovács, bognár, kádár, cipész, kötélfonó, asztalos, szövő) műhelyeinek és szerszámainak, valamint a falusi háztartás eszközeinek valóságos kis múzeuma – a cserépedények között még zalai fazekasaink is találtak különlegességeket. Amit tudtunk megnéztünk, a gyertyaöntésből ki is kupálódtunk, az étteremben pedig fejedelmi ebéd várt ránk: nyárson, szabadtűz felett sült birka húsa és borjúpecsenye hajdinakörettel. Sokolovácon nagyapáról, apára, majd fiúra szálló kovácsműhelyben láttunk bemutatót, Glogovacon egy családi vállalkozás főzdéjében különleges likőröket kóstoltunk – ott jártunkkor éppen csalánpálinkát főztek, az alapanyagul szolgáló gyümölcsöket – a málnától, az áfonyán át a barackig – is maguk termelik.

Muraköz megye a Donji Kraljevec (Murakirály) székhelyű dr. Rudolf Steiner Központ biodinamikus mezőgazdaságot oktató közintézményével kezdte a bemutatkozást. Tekintettel arra, hogy a biodinamikus termelés kizárólag természetes anyagok felhasználásával és kézi munkával történhet, s a készítmények tárolásai is természetes anyagból készített edényekben lehetséges, az iskolához tartozik egy műhely, amelyben az ország egyik legismertebb fafaragója ténykedik.

Sajnos már alkonyodott amikor a Zelezna Gora (Vashegy) híres „Sárkánykertjébe” érkeztünk, így keveset láttunk a gyönyörű botanikus kertből, s az azt ékesítő kerámiákból – a tojásból kikászálódó sárkányfióból, a kavicsokat csipegető kőmadarakból. Az illatos, fűszeres forralt bortól kissé átmelegedve még felkaptattunk a birtok, egyúttal a vidék legmagasabb pontjára, ahonnét még látszott a különleges szabadtéri színpad, ahol klasszikus zenei koncerteket rendeznek, s ahol legközelebb a Bécsi Operaház jeles énekesei lépnek majd fel. Kárpótlásul a műhelyben elmélyedhettünk a kerámiakészítés rejtelmeiben, ahol Jelena Valkaj és menye, Ivana készíti a „modern” dísztárgyakat, közöttük a jelképükké vált nevető békákat, sárkányokat, madarakat, angyalkákat. Megállapítottuk, hogy akár a „Napos faluban”, itt sem unatkoznák, ha el kellene töltenünk pár napot, főleg, ha a környék látnivalóit is sorra vennénk. No, de nekünk csak egy napunk volt, így tovább indultunk úti célunk utolsó horvát állomására, Lopatinec (Lapáthegy) faluba, ahonnét már csak egy ugrás a magyar határ.

- Jövőre is találkozunk, hiszen lesz folyatása a programnak- mondja vacsora után mintegy vigasztalásképpen Tálos András. – Hamarosan megérkezik a 2. pályázati felhívásunk is, ennek a beadási határideje előreláthatóan jövő márciusra, áprilisra várható.