2018.04.10. 11:30
Századik születésnapján köszöntötték a bezerédi Cserép Istvánnét
Meghitt, bensőséges egyházi ceremónia keretében köszöntötték 100. születésnapján özvegy Cserép Istvánné, Csányi Matildot, a település legidősebb lakóját a falu római katolikus templomában.
Családi kép a Cserép famíliáról a bezerédi Alexandriai Szent Katalin-templomban: középen az ünnepelt, a 100 éves Cserép Istvánné, mellette a két fia, balról István, jobbról László. A hátsó sorban középen Major István plébános, elöl pedig a legkisebb dédunoka, Bangó Barnabás Fotó: Fincza Zsuzsa
Az ünnepeltet levélben üdvözölte dr. Márfi Gyula veszprémi érsek, aki „a Mindenható bőséges áldását kívánva” küldte „főpásztori áldását” az egész családnak. A levelet, felolvasása után Major István, zalacsányi plébános adta át személyesen a címzettnek. István atya, aki 9 falu plébánosa, a megható, családias szentmise keretében Cserép Istvánné életútjával párhuzamosan felelevenítette a település 100 esztendejét is.
1942 óta él Bezeréden
Matild néni Barátszigeten született 1918. április 9-én, ötgyermekes földműves család legkisebb gyermekeként. A kehidai plébánián kötött házasságot 1942. február 14-én, s ezután költözött Bezerédre, amely akkor még több mint ezerfős, életerős település volt, pappal, tanítóval, szülésznővel.
- Hatalmas hófúvásban, lovas szánnal költöztettek Bezerédbe – mesélte Matild néni két gyermeke, valamint 5 unokája és 5 dédunokája körében. – A világháború miatt az uramat hamar bevitték katonának. Román fogságba esett és legyengülve, betegen tért haza. Újra kellett kezdenünk az életünket. Szerencsére megtanultam varrni, tortát sütni, így fenn tudtuk tartani magunkat. Házasságunkból 4 gyermek született, de csak a két fiú, István és László maradt életben.
- Amikor a gyermekek születtek, még 985-en éltek a településen. Az iskola igazgatója, Kovács István és plébánosa, Dely János sokat tett a falu vallásos és kulturális felemelkedéséért, KALÁSZ és KALOT egyleteket hoztak létre, színjátszó csoportot alakítottak. A virágzó, pezsgő szép életnek azonban hamar vége szakadt, az egyházat, a papokat és a híveket üldözték, a kötelező beszolgáltatásokkal egyre nehezebb évek köszöntöttek a közösségre, s megállíthatatlanul megindult az elvándorlás-, a fiatalok a városba költöztek, az öregek magukra maradtak. 1971-ben megszűnt az iskola felső tagozata, öt év múlva bezárt az egész iskola, s a plébános áthelyezésével a falu elvesztette az utolsó papját is. Bezeréd pap és tanító nélkül maradt.
Jelenleg egyedül él
Matild néni is egyedül lakik. István fia Nagykanizsán, László Zalaszentivánon él – ő egy héten többször is meglátogatja édesanyját. Mint az ünnepelt megjegyezte, „hála isten”, jó egészségnek örvend, a legnagyobb bánata, hogy már nem bírja úgy a munkát, mint fiatal korában. Még négy-öt évvel ezelőtt is karácsonykor, húsvétkor, a búcsúk alkalmával nála jött össze a nagy család, ő sütött-főzött a sok vendégre. Anno mesze földön híresek voltak a tortái, minden valamirevaló lakodalomban a Cserép-féle sütemények kerültek az asztalra.
- Ma már csak a kiskertet művelem, a virágokkal, a zöldségekkel bíbelődöm. Persze van 22 tyúkom is, így még mindig tudom tojással, ezzel-azzal segíteni az unokáimat.
Sosem ivott és dohányzott
Matild nénitől természetesen megkérdeztük a hosszú élet titkát is.
- Nem dohányoztam, nem ittam, nem dorbézoltam, nem vittem túlzásba semmit. A család és az értük végzett munka éltetett. A gyerekeimet is ilyen életre neveltem. De nem diétáztam, nem válogattam az ételben, pár éve hétköznapokon Nagykapornakról hozzák éthordóban a „szociális” menüt, azt eszem, amit a többiek.
Vasárnap viszont a születésnapi ünnepi ebédet együtt fogyasztotta el a Cserép család apraja és nagyja. Bár Matild néni ezúttal is maga szerette volna vendégül látni a famíliát, a gyerekek végül egy zalavégi fogadóban foglaltak asztalt.
