Ünneplés

2017.09.10. 09:00

Idén is nosztalgiáztak a Ruhagyár egykori dolgozói

Immár hagyomány, hogy szeptember első szombatján tartják a néhai Ruhagyár volt dolgozói szeretett munkahelyük halotti torát. Noha mára már baráti találkozóvá szelídült az emlékezés, azért még mindig szóba kerül az értelmetlen vég.

Fincza Zsuzsa

Az összejövetel ötlete öt évvel ezelőtt Simon Líviának jutott eszébe, aki technikusként az utolsó napig kitartott, vagyis azok közé tartozott, akik, képletesen szólva, lefogták a halott gyár szemét.

– Bár a Ruhagyár felszámolása után a nyugdíjig még 9 évet a Colorban is dolgoztam, az első munkahelyem sorsa miatti bánatom soha sem csitult, s egyre jobban hiányoztak a volt kollégáim. A felszámolás 10. évfordulóján, 2013-ban meghívtam botfai otthonomba a közvetlen munkatársaimat. Nagyon jó érzés volt újra együtt, kiderült, a barátságunk egy szikrányit sem halványult. Megosztottuk egymással a gondjainkat, elmeséltük, mi történt velünk a tíz év alatt. Olyan jól éreztük magunkat, hogy úgy döntöttünk, másokat is hívunk. A következő évben már az Erdődy–Hüvös-kastélyba kéredzkedtünk be, s mára a 15 fős kis baráti társaság közel megtízszereződött – mesélte Lívia, miközben üdvözölte a folyamatosan érkező ruhagyáriakat.

Ruhagyáriak

Mert bárhova sodorta őket a sors, még most is „ruhagyárinak” mondják magukat. Amin persze nincs mit csodálkozni, hiszen Simon Lívia például 1963-ban ipari tanulóként lépte át a gyár küszöbét, az iskola után szalagon kezdett, aztán munka mellett továbbtanult, s hamarosan technikusként dolgozott.

A törzshelyük a botfai Erdődy–Hüvös-kastély maradt, de az öt év alatt már kinőtték a jókora ebédlőt, s az idén megtöltötték a hodályméretű pinceklubot is. Líviával nevetve latolgattuk, lehet, hogy jövőre a sportcsarnokot kell kibérelni?

Ez persze túlzásnak tűnhet, pedig van alapja, hiszen a Ruhagyár fénykorában 3300 dolgozónak adott munkát. De lassan felcseperedik egy generáció, amelyik már nem tudja, hogy Zalaegerszegen a Platán soron abban a hatalmas, félig lerombolt, kibelezett, törtablakú épületben hajdan Közép-Európa legmodernebb ruhagyára működött, méghozzá feszített tempójú svájci munkaszervezéssel. Modelljei világhírűek voltak, a ZA-KO (Zalai Konfekció) márkát szinte egész Európában ismerték, megrendelőik közé tartozott például Anglia, Hollandia, Franciaország, Németország, Svájc és az USA is.

A felállványozott, épülő Ruhagyár - a felvételt 1951-ben készítette Baráth Ilona, ma Basa Ferencné

Az idei találkozón a "legrégebbi" dolgozónak Basa Ferencné számított, akit nemcsak vezérigazgató férje miatt ismer minden volt ruhagyáros, hanem, mert ő maga is 1955-től a nyugdíjazásáig közöttük dolgozott.

- Nagyon szép hagyomány volt a Ruhagyárban a nyugdíjas-találkozó, ahol a vezetők, a kollégák olyan szeretettel fogadták a volt munkatársakat, mintha sohasem mentek volna el. Már előre tervezgettem, hogy majd nyugdíjasként én is visszajárok kedves munkahelyemre. Nem jött össze. Ezért is örülök ezeknek a találkozóknak, mert ha nem is a gyárban, de láthatom a régi kollégáimat - mondta Basa Ferencné, s elővette a régi fotókat, dokumentumokat, hogy ezekkel is segítse felidézni a múltat.

Kovács Lajos, aki első ízben jött a találkozóra, 35 évet dolgozott a gyárban, szabászati teremmesterségig vitte.

- 1956-ban férfiszabó szakmunkástanulóként kezdtem a pályafutásomat, dolgoztam fizikai munkásként szalagon, vasaltam a központi befejezőben, az előregyártó gépteremben, közben tanultam, s úgy kerültem a szabászatra, így tanúja lehettem minden területen a fejlődésnek. Büszkék voltunk a modern gépeinkre, a világszínvonalú munkamódszereinkre, mi voltunk a legkorszerűbbek, a leghatékonyabbak, nem csak idehaza, hanem egész Közép-Európában. De a rendszerváltozás után mi sem kerültük el a privatizációt, a vállalat részvénytársasággá alakult.

Régi felvétel a Ruhagyár fénykorából

Ezután már nem azzal a jó érzéssel mentek be dolgozni, mint régen, megfagyott a levegő, bár eleinte ment a szekér, aztán egyre világosabbá vált, hogy immár több sebből vérzik a valaha tőkeerős, korszerű, széles piaccal rendelkező gyár. A régi dolgozók közül többen is úgy vélik, 1996-ban kapták a halálos sebet, amikor osztrák többségi tulajdonba került a jobb sorsra érdemes ZA-KO. 1999-ben még nullszaldós volt a gyár, 2000-ben már több mint 150 millió forintos veszteséget halmozott fel, 2001-ben a hiány meghaladta a 700 milliót, 2002-ben a 400 milliót. A kegyelemdöfések sorozata következett, a polgármesteri hivatal inkasszót nyújtott be, mert a többszöri halasztás ellenére sem fizették ki az iparűzési adót, a bankok felmondták a hitelszerződéseket, a CIB árverésen értékesítette a jelzáloggal biztosított ingatlanokat. A ZA-KO Rt. 2002-ben csődhelyzetbe került, a cégbíróság december 20-ával kimondta a cég felszámolását. A 200 fősre zsugorodott szakembergárda még reménykedett, hiszen adott volt a szakértelem, a gyár állt, gépeik modernek és üzemképesek voltak... Aztán egyik reggel már üresen találták a géptermeket.

Németh Lajosné, akit Csöpi néven minden ruhagyáros ismer, 1969-ben adta le a gyárban a munkakönyvét. A tervosztályon kezdte, aztán továbbtanult és a munkaügyi osztályon találta magát. Munkaügyi előadóként sem hagyta abba a tanulást, s amikor elődje nyugdíjba vonult, ő lett az osztályvezető.

- Most is megismerek mindenkit - jelentette ki büszkén Némethné. - Nem múlhatott el úgy nap, hogy ne mentem volna le valamelyik gépterembe, főleg, hogy később a személyzeti feladatok is rám maradtak. Nagyon szerettem a munkámat, az embereket, de 2001-ben, 55 évesen mégis elmentem nyugdíjba. Már elkezdődtek a leépítések és nem akartam, hogy a fiatalokat küldjék el. Örülünk, hogy megszervezik nekünk ezt a találkozót, remélem, jövőre még többen leszünk. Ugye jövőre is eljöttök? - kérdezte a körülötte ülőket, s ők válaszoltak: hát, persze, Csöpikém!

- Amikor hallottam, milyen sorsra jut a Ruhagyár, örültem, hogy nekem még sikerült tisztességgel nyugdíjba mennem - így Kulcsár Jánosné, aki a bérosztály dolgozójaként és teremírnokként szintén mindenkit ismer.

Kruzslik Lászlóné, aki az 1. gépteremben dolgozott anno, elmondta, hogy a Ruhagyár nem csak a munkáról szólt: rendszeresen nyaraltak Révfülöpön, a gyár üdülőjében. De volt saját üzemorvosuk, munkásszállójuk, könyvtáruk, kertészetük, kézilabda- és tekecsapatuk, énekkaruk, színjátszókörük is.

Pelikán Gyuláné, Piroska, mint örökmozgó szervező technikus, 22 évig ikonikus alakja volt a Ruhagyárnak, aztán ugyanannyi ideig technológiai osztályvezetőként a Colorban folytatta. Mint mondta, a szíve mindig visszahúzta a "gatyagyárba" - ahogy a colorosok cukkolták anno a férfiruha-készítő kollégákat.

- Még az olyan sokszor megköpködött szocialista brigádéletre is jó szívvel gondolok. Nem csak dolgoztunk, hanem együtt ünnepeltünk, kirándultunk, lottóztunk, jó kis csapat voltunk - emlékezett Pelikánné.

Antosné Sziva Mariann, aki csak egy hónappal előbb hagyta el a süllyedő hajót, még a "kommunista műszakokra", a társadalmi munkákra is tudott jót mondani:

- Most is vannak karitatív akciók, nagy divat például a főzőcskézés, akkoriban mi szintén valamilyen nemes cél érdekében, óvodák, idősotthonok megsegítésére adtuk össze az erőnket. Ami ugyanilyen fontos, a Ruhagyárban messzemenően támogatták a tanulást. Én is a főnökömnek köszönhetem, hogy 36 évesen újra iskolapadba ültem.

Barkiné Raduly Éva a fiatal korosztályt képviseli, mint a kastélyban működő ifjúsági ház "mindenese" a szervezésben is segítségére volt Simon Líviának.

- Férfiruha-készítő szakmunkásként kerültem a Ruhagyárba, az előregyártón dolgoztam, mint bélészsebző. A dicső napokból nekem már nem jutott, de így is kedves emlékeket őrzök az ott töltött évekről.

Beesteledve, a találkozó végén a volt ruhagyárosok ekként búcsúztak: "Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!".

[embed]]

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában