Emberre is veszélyes a botfai erdőben élő kaukázusi medvetalp

A Kaukázus vidékén, illetve Közép-Ázsiában őshonos erősen invazív gyomnövény hasonlít a nálunk is gyakori, kevésbé veszélyes közönséges medvetalpra, de a kaukázusi rokon nedve a bőrre kerülve azt fényérzékennyé teszi és így súlyos, maradandó "égési" sérüléseket okozhat. A levelei alapján könnyen megkülönböztethetőek egymástól: a közönséges medvetalp levele enyhén karéjos, a másiké jóval nagyobb, osztott, mély bemetszések vannak rajta és hegyes "tüskében" végződnek, a szára serteszőrös, könnyen megsérti a bőrt, ami után akár 2-3 nap múlva is kialakulhatnak a bőrtünetek. A közönséges medvetalp lényegesen kisebb, az ázsiai 2-5 méter magasra is megnőhet.

- A kaukázusi medvetalp ernyősvirágzatú, s mint a zellerfélék családjának minden tagja furokumarinokat tartalmaz, de a többi növényhez képest sokkal nagyobb mennyiségben. A méreganyag, azon felül, hogy rákkeltő, a bőrt erősen fényérzékennyé teszi - ehhez elég megérinteni a növényt, a szőreivel a bőrbe juttatja a nedvét. Ha az érintett bőrfelületet napfény, pontosabban UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd és pár óra múlva az égési sérülésekre jellemző hólyagok keletkeznek rajta, amik nehezen gyógyulnak és maradandó bőrelszíneződés, hegek maradnak utána. Ráadásul a kialakult fitofotodermatitis miatt a fényérzékenység évekig fennállhat. Szembe kerülve átmeneti, vagy akár végleges vakságot is okozhat. Ha ilyen nagyra nőtt, ismeretlen növénnyel találkozunk, ne érintsük meg - tanácsolta dr. Illyés Zoltán, megemlítve, hogy volt rá példa, hogy a turisták az amúgy impozáns növény mellé állva fényképezkedtek, letörték a levelét, a virágát, pedig a növény minden része méreganyagot termel. Ha valaki hozzáért, azonnal mossa le, lehetőleg szappanos vízzel az érintett bőrfelületet.

A hivatalos Flóra adatbázis szerint a közelben Hévíz, Keszthely, és Szombathely környékén találtak mostanában kaukázusi medvetalpat, bár a közelmúltban Nagykanizsa környékéről is érkezett róla jelentés. Dr. Illyés Zoltán szerint valószínűleg egy jármű kerekeire ragadt sárból kerültetett Botfa környékére a veszélyes gyomnövény magja. A nemrég felfedezettek már minimum második generációhoz tartoznak, erre utal, hogy találtak elszáradt növénymaradványokat is, amik tavaly háborítatlanul érleltek magot, amelyekből sok ki is kelt. Ezúttal 9 kifejlett, virágzó példányra és többtucat apró csemetére bukkantak a túraútvonal közelében, az erdei út mellett.

- Már megszerveztük az irtást, ami nem lesz egyszerű, hiszen a növény hosszú raktározó karógyökeret növesztett, s ha csak levágjuk a szárát, vagy gyomirtóval kezeljük a növényt, azonnal újra kihajt, tehát gyökerestől kell kiásni - természetesen megfelelő védőfelszerelésben. Felvettük a kapcsolatot a Balaton-felvidéki Nemzeti Park gyakorlattal rendelkező szakembereivel, addig is első lépésként a magérlelést akadályozzuk meg. Egyébként 10-15 évig figyelni kell majd a területet, mert a mag hosszú ideig életképes marad, s ha megfelelőek a körülmények, egyből kihajt - jegyezte meg dr. Illyés Zoltán.

A kaukázusi medvetalpat amúgy a 19. században "önként és dalolva" dísznövényként telepítették be az angliai Királyi Botanikus Kertekbe, példájukat több ország is követte - az arborétumokból gyorsan kiszabadultak és bebútorozták az egész európai kontinenst - Magyarország (egyelőre) kevésbé fertőzött. A növény toxikus hatást kiváltó hatóanyaga, a furokumarin egyébként a zöldségnövény zellerben, petrezselyemben és a pasztinákban is megtalálható, de ezek csak extrém mennyiségben okoznak mérgezést. Ha valaki a kaukázusi medvetalptól szerez sérülést, forduljon bőrgyógyászhoz, mert a fényérzékenyítő anyag hatására kialakult fitofotodermatitisz miatt bőrünk évekig a szokottnál érzékenyebben reagálhat a napfényre.