A Petőfi utcákban élnek, halnak, kiket fotósok lencsevégre kapnak

A köszönetnyilvánítást a Pictorial Collective dokumentarista fotós csoport kilenc tagja fogalmazta meg többszáz olyan embernek, aki magyalakta településeken Petőfi Sándor utcában lakik.

A szóban forgó fotók pedig a „Petőfi utcák népe – Szubjektív fotós látlelet a magyar társadalomról” című kiállításon láthatók Budapesten, a Nagymező utcában az Ernst-házban működő Capa Központban. Azaz Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. (A felvételeken szereplők névsorát mutató tabló önmagában is beszédes.)

A zalai kulturvándor a néhány napja, június 21-én, a zalai Szálinger Balázs József Attila-díjas költő beszédével megnyitott tárlatot végigböngészve szinte úgy érzi, otthon van. Ugyanis Bődey János (természetesen zalai származású) fotográfus vállalása révén rengeteg zalai helyszínt mutat be a kollekció: Zalaegerszeg, Keszthely, Nagykanizsa, Becsvölgye, Zalakomár, Dobronak, Teskánd egy-egy Petőfi utcai részlete jön szembe a falakon. El se tudja az ember képzelni, mit gondolhat egy fővárosi a zalai bő reprezentáció láttán, mi úgy éreztük, minden szimbolikus út Zalába vezet, de legalábbis onnan indul, legyen a vers, vagy fotó.

Hogy is kezdődött?

Pictorial Collective kilenc fotósa felosztotta egymás között a magyarországi és a határon túli területeket, másfél év alatt több ezer kilométert megtéve, 270 településen készítettek képeket. Mint a tárlat szöveges tájékoztatóiból kiderül, „eredetileg az ország Rákóczi utcáit vizsgálták volna mint a leggyakoribb hazai köztereket, kiderült, hogy nem a fejedelem, de még csak nem is Kossuth Lajos, hanem Petőfi Sándor az elnevezések abszolút győztese. Az alkotóknak ehhez a Petőfi 200 emlékév is kapóra jött, így a projektet már ennek égisze alatt indították el.”

Impozáns statisztika: 2203 utca, 389 út, 84 tér, több sugárút, sétány és lakótelep – azaz összesen 2800 helyrajzi terület – viseli jelenleg a Petőfi nevet, a fotósprojektbe kárpátaljai, vajdasági és erdélyi települések is bekerültek.

A tárlat kurátora, Virágvölgyi István bevezetőjében olvashatjuk, „A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi. Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára, vajon mit látna: hogyan élnek ma a magyarok?”

A vasárnap déli csendben a termek között sétálgatva a másik szempont felett is elgondolkodhattunk: „vajon a név tényleg kötelez és működik a genius loci, a hely szelleme? Fontos, hogy kiről nevezzük el az utcáinkat? Hatással van Petőfi szellemisége egy Petőfiről elnevezett általános iskola tanulóira?” A kurátorok kérdését Petőfi sorai kísérik a Mögöttem a múlt című 1846-os verséből: ”Mögöttem a múlt szép kék erdősége,/ Előttem a jövő szép zöld vetése;/ Az mindig messze, és mégsem hagy el,/Azt el nem érem, bár mindig közel. / Ekkép vándorlok az országuton,/ Mely puszta, vadon,/ Vándorlok csüggedetten/ Az örökkétartó jelenben.”

Akik a képeken ülnek, állnak, mosolyognak, szomorkodnak, dolgoznak, szórakoznak, nyilván a legkevésbé vannak azzal elfoglalva, hogy kiről elnevezett utcában laknak 2022-ben, sokkal inkább azon, hogy melyik utcában. Aszfalt nélküli? Falusi léptékben is kültelki? Zsúfolt városi összegraffitizett házfalakkal? Felújítást ezer éve nem látott lakásokban? Amiket valahogy mégis csinosítgatnak, s örülnek még a felhalmozott gumiabroncsoknak is, mert jó lesz az még valamire. Olyannyira ismerős a kétdimenzióból kikilógó észjárás, hogy legszívesebben belépnék a fotóba.

A fotósok éles szemét a néző irigyli is, meg nem is. Túl sokat látnak... (A vendégkönyv pár morcos bejegyzése üzen is a valósággal való szembenézés elutasításáról.) Bődey János például a kehidakustányi Őszikék Időskorúak Otthon (Petőfi Sándor u. 93.) lakóiról készített igéző portrésorozatot. Szempárok a ráncok között. Biztosan tudtak jónéhány Petőfi-verset kivülről hajdanán a Petőfi úttörőcsapat kiskamasz tagjaként.

(A kiállítás a Capa Központban 2023 október elsejéig látható. A kiállító fotográfusok, a Pictorial Collective tagjai: Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon †, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László, a kiállítás kurátora Virágvölgyi István.)

Fotók: Arany Horváth Zsuzsa