Nagy Réka klinikai szakpszichológus régi bútorokat varázsol újjá

Saját példája mutatja, mennyire szükségünk van a kreatív megoldásokra. 

Napjainkban mintha újra erőre kapott volna az úgynevezett csináld magad mozgalom, angolul a Do It Yourself kultúra. Az otthon barkácsolók, kézimunkázók örömüket lelik abban, hogy saját két kezükkel hoznak létre új dolgokat, esetleg nagyobb átalakításokba vágnak, amihez jó esetben szakemberre lenne szükség. Tény és való, nincs annál jobb érzés, mint amikor a magunk által készített pulóvert vesszük fel, vagy a barkácsműhelyben gyaluljuk a feleség, gyerek által kért polcot, virágtartót és még ki tudja mit. Az utóbbi években egyre többeknek lett szenvedélye például a bútorfestés, aminek köszönhetően megunt vagy kidobásra ítélt darabok kapnak újabb esélyt az otthonokban. 

Nagy Réka balatoni nyaralójukban találkozott a nagymama 70-es évekbeli, retró stílusú lakozott szekrényeivel. Érzelmileg kötődött hozzájuk, s nem akarta kidobni azokat, így a barátnők tanácsára vette meg az első bútorfestékeket. Az új színek és kiegészítők csodát tettek. Így maradtak meg a férje nagypapája által készített konyhaszékek is. A pszichológus szerint az újrahasznosítás sem utolsó szempont egy csinosabb asztalka, komód felújításánál. 

– Az első felindulás után néhány évre elfelejtettem a bútorfestést, ám jött a karantén, és újult erővel álltam neki a régi hobbinak – meséli Réka. – Az az igazság, hogy megterhelő volt a munkám, érthető okból nagyon sokan kerestek. Ezzel egy időben hipnoterápiás továbbképzésre jártam, tehát még szabadidőmben sem szakadtam el a pszichológiától. Kellett egy manuális, fizikai tevékenység, amely elviszi a gondolataimat. Emlékszem, egy alkalommal elutaztam Pécsre édesanyámékhoz, akik kidobtak egy újságtartót, az volt a kísérleti alanyom. Később találtam pár ezer forintért egy nagyon csinos, tükrös fésülködőasztalt, azóta az a galéria egyik dísze. Nagyon tisztelem az antik bútorokat, nem ugrom neki azonnal egy értékes darabnak. Ezt példázza legutóbbi szerzeményem, amit szinte teljesen megevett a szú. Centiméterről centiméterre töltöttem fel speciális fatapasszal a lyukakat, hónapokig volt lefóliázva, nemsokára csiszolom és festem. A férjem megtanította az itthoni kis asztalosműhelyében az alapvető technikákat, azóta magam csiszolok, a fatapasszal kijavítom a hibákat, kiveszem a zárat, le tudom cserélni a gombokat. 

– A piacon sokféle alapanyag beszerezhető már, Önnek melyik lett a kedvenc? 
– Régi bútorokat lehet festeni tejfestékkel, krétafestékkel, illetve vannak már olyanok, amikben maga a lezáróréteg, a lakk is benne van. Nekem a krétafesték lett a favorit, úgy érzem, ezzel tudom elérni a legjobb hatást. Némelyik darab megkívánja a további díszítést, ilyenkor stencilt ragasztok rá. Sajnos egyre jobban fogy a hely a családi házunkban, így már csak egy-két helyiségben tudok esetleg bútort cserélni, felújítani. Magamat ismerve ezt megoldom majd. Most már a testvérem és a barátok felkérésének teszek eleget. Érdekes, hogy amióta ezzel foglalkozom, azóta fontosabb lett több területen számomra is az újrahasznosítás. Újra járok például használtruha-üzletekbe. Változik a világ, elkerülhetetlenül afelé megyünk, hogy ne a legújabb dolgokat halmozzuk fel, hanem minél tovább használjuk a régieket. Ezeknek a bútoroknak történetük, sőt, lelkük van, ráadásul tömör fából készültek, tartósak, más a minőségük, mint a modern, préselt lapokénak. Mindez azt üzeni, hogy használjuk, alakítsuk át a régit. Ne dobjuk ki, akkor inkább ajándékozzuk el, mert valakinél biztosan meglesz a helye. 

– Nem lehet megkerülni a kérdést, miért ajánlja másoknak is, hogy legyen hobbijuk, kedvelt időtöltésük? 
– A saját példám mutatja, hogy még a szakembernek is szüksége van lelki töltődésre, különösen azért, mert annyiféle élethelyzettel találkozom. A bútorfestés ideális számomra, kézzelfogható, látványos az eredmény. A kreativitás sokkal fontosabb annál, mint hogy művészekké váljunk. Személyiségfejlesztő hatása van. Egy matematikai megoldás, egy üzleti ötlet ugyancsak kreativitást igényel. A kreativitás azt jelenti, hogy az adott feltételekből, elemekből valami újat hozunk létre. Már Freud is megmondta, hogy a hobbi levezeti az agresszív és a szexuális feszültséget, tehát kiváló terápiás eszköz. Emellett arról szól, hogy abban a pillanatban, amikor a hobbinkkal foglalkozunk, akkor kontrollálunk, az „én” a fontos, mi vagyunk a felelősek. Különösen most, a járvány idején hangsúlyos, hogy mindenkinek legyen valamije, amit ő tart kézben. Ezért javasoltuk, hogy kertészkedjenek, kiránduljanak, főzzenek, fessenek. Komoly kísérletek kimutatták például, hogy az egyre népszerűbb kötés, horgolás kifejezetten hasznos az evészavarokkal küzdőknek. Még vizsgálják, hogy az idegrendszerre, az agyra pontosan milyen hatást gyakorolnak az ismétlődő mozdulatok. Ugyanakkor fokozza a kreativitást, hiszen ki kell találni a mintát, meg kell keresni a megfelelő alapanyagot. Tudjuk, hogy a fókuszált tevékenység csökkenti a kortizol hormont, azaz levezeti a stresszt. Bármilyen hobbi segít a depresszióban szenvedőknek, és küzdhetünk vele a fáradtság ellen. Az a folyamat, amiben az ember átéli a flow-t, leblokkolja a negatív gondolatokat, ugyanis az éppen végzett tevékenységre figyelünk. A régi időkben a hobbi, például a lovaglás, a golf a hovatartozást szimbolizálta, mára azért vesztett ebből a jelentőségéből. Azt kívánom, hogy mindenki találjon olyan tevékenységet, amiben örömét leli, magára talál, kiteljesedhet. Különösen mostanában, amikor a szociális elszeparáltságunkat kedvenc időtöltésünkkel tudjuk igazán ellensúlyozni.